Az álomsorozat fent idézett álma maga is azt sugallja, hogy azon a szinten fejthető meg, mely szerint minden álomalak maga az álmodó.
Tehát az önmagát jónak, karitatívnak, szelídnek tudó férfinak szembe kell néznie azzal, hogy lelke mélyén rengeteg agresszió bújik meg. Reálisabb önképhez, harmonikusabb életvezetéshez juthat ezáltal.
Be is ismeri, hogy olykor hihetetlenül dühös, és újra és újra leperget magában szituációkat, ahol ellentétben a valósággal, amikor is meghunyászkodott, ezekben a fantázia-képsorokban jól beolvas a vele packázó főnöknek, kollegáknak. Ezek a képsorok valamennyire oldják az olykor - olykor rátörő rosszkedvet, gyöngeségérzetet, lehangoltságot.
Ezen hangulati állapotokból is látható, hogy az álomgazda nem tanult meg bánni a benne természetességgel meglevő, és a nevelés következtében jó nagyra duzzadó belső energiatöltettel, ami ha nem mehet kifelé, a környezet felé, akkor őrá támad, negatív érzéseket, hangulatokat okozva.
Azaz az álomgazda "legyűri" magában az agresszív késztetéseit, nem vállalja fel az éles helyzeteket, nem áll a sarkára még számára döntő helyzetekben sem, mert a nevelés azt tanította neki, hogy ez "rossz", ebből fakadóan azonban önmagára lesz dühös.
Az álom magában rejti a megoldást is: Vannak olyan élethelyzetek, amikor önmagunkkal szembeni kötelességünk kiállni önmagunkért. Nem a külvilágból jönnek a gátlások, akadályoztatások, problémák. Ezek csak a belső harcaink tükrei.
A legnagyobb harcokat mindig belül, önmagunkban vívjuk, és ott is enyésznek el a problémák a tudatosítás segítségével.