A kisfiam nem enged el otthonról

Miért nem tud meglenni egy két és fél éves fiú egy percig sem az anyja nélkül? Ki segít válás után, ha a szülők nem tudnak megegyezni a láthatás idejében? Miért hisztizik a másfél éves? Hogyan lehet "rávenni" a gyereket, hogy kakiljon? Létezik-e apukafóbia? Sződy Judit válaszol.

Ez év tavaszán elváltam a férjemtől, közös megegyezéssel. Három közös gyermekünk van - kiskorúak még. A két kisebbik velem él, a nagyobb fiú pedig az apukájával maradt. Láthatás kapcsán a szokásos gyakorlatot követve kéthetenkéntiben állapodtunk meg, illetve abban, hogy nincsen a láthatásnak általunk történő korlátozása.
Ez eddig működött is, megegyeztünk, mivel a gyerekek "kétfelé vannak", úgy zajlottak a hétvégék, hogy az első hét végén pl. nálam volt mind a három gyerekünk, a következő hét szünet - tehát mindenki ott töltötte a hétvégi napokat, ahol nevelkedett, véleményem szerint ennyi nyugalom szükséges mindenki számára - a következő hét végén pedig az apukájuknál voltak mind a hárman, majd a következő hét végét otthon töltötték. Így zajlott le egy hónap négy hétvégéje.
Most az apjuk erélyesen követelőzik, hogy hol itt, hol ott hétvégék legyenek, hiszen így állapodtunk meg, így vannak nála két hetenként a kisebbek, kéthetente pedig nálam a nagyobbik fiúnk.
Természetesen én is örömmel veszem, ha együtt vannak a gyerekek. De nagyon fontosnak tartom a nyugalmas hétvégéket, hiszen egész héten korán kelünk, sportolnak, tanulnak. Az, hogy minden hétvégén átjáróház legyen a lakás, ruhák, tanszerek csomagolásával teljenek a péntekek és a vasárnapok, ne lehessen egy szabad programot szervezni, nagyon zaklatottnak tartom mindannyiunk számára.

Kérem, szíveskedjék mihamarabb tanácsot adni, hiszen közeleg az újabb hétvége is, tanácstalanul állok mindezek előtt.

A múlt hétvégéhez nem tudtam tanácsot adni, ezúton is elnézést kérek. A következőkhöz viszont annyit (ami szintén nem sokat segít), hogy gondolják meg még egyszer, és vegyék figyelembe azt is, hogy a gyerekek mit szeretnének. Ez még egy viszonylag friss válás, nem hiszem, hogy a gyerekek körüli huzavonát ne befolyásolnák az önök között kialakult indulatok, illetve a belül kialakult érzelmi válság. Itt nem dönthet egy távoli küldő szemlélő. Ha magamból indulnék ki, el tudok képzelni olyan érzelmi (és élet-) helyzetet, amikor a pénteki be- és vasárnapi kipakolás megterhelne, de olyat is, amikor ennél sokkal több kényelmetlenséget elviselnék annak érdekében, hogy rendszeresen együtt lássam a gyerekeimet, illetve rendszeresen legyen egy szabad hétvégém.
A döntés az önöké. Ha nem jutnak dűlőre (megpróbálva az érzelmeket félretenni, és a realitás talaján állva felmérni a helyzetet), kérjék mediátor segítségét. Javaslom felkeresni a Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület Mediációs és Jogi Irodáját (1027 Budapest, Varsányi Irén u. 17. I. em., tel.: [phone]).
A mediációs iroda munkatársaihoz fordulhatnak olyan egyének, családok, szülők és gyerekek is, akik családi konfliktusokban érintettek (válás, kapcsolattartás, vagyonmegosztás, örökség stb). Azoknak is igyekeznek segíteni, akik családi problémájuk kapcsán a hatóságokkal kerültek konfliktusba (iskolai konfliktusok, gyámhatósági ügyek). Konfliktuskezelésben jártas munkatársaik (jogász, pszichológus, szociális munkás) megkísérlik a konfliktus békés rendezését, megadják a szükséges jogi és pszichológiai felvilágosítást, és segítik a megállapodás létrejöttét.