Az álmodó a tudatában már úgy érzi, hogy felkészült egy új kapcsolatra, ezekből az álmokból azonban egyértelműen látható, hogy a lelke erre még nincs készen, még emészti az előző párlétet, és még a gyászfolyamat is hátra van.
A szülők haláláról álmodni érési álom. Ha apám, anyám halott, akkor én már nem vagyok senki gyermeke, tehát én vagyok a felnőtt. A szülők haláláról álmodni tehát valójában a függetlenség irányába vezető első lépéseket jelöli, a leszakadás, leválást a gyerekkorról.
A végrendelet írása, íratása hasonlóan lezár, tudatosít egy korszakot, amit magunk mögött hagyunk örökre.
Sokszor azért tartjuk magunkat még a régi, bár már rossz állapotban, mert félünk a változástól. Közben azonban érezzük, hogy halódik, rothad körülöttünk minden. Így függhet össze az a megfigyelés, hogy a haláltól való félelem valójában az élettől, annak a kihívásaitól, az újtól, az ismeretlentől való félelem. Minden ismeretlen legnagyobb gyűjtőlencséje pedig maga a halál.
Az újhoz bátorság kell. A halálálmoknak olykor határozottan érezhető a kihívás jellege.
A halálálmok fényében a napi problémáink, bajaink, gondjaink eltörpülnek. Ezek az álmok azt sugallják, hogy nem érdemes nagy feneket keríteni a dolgainknak, mert minden változik, minden elmúlik. Csak maga a változás örök.
Súlyosan betegek és/vagy idősek álmaiból úgy tűnik fel, hogy a testi halált előrejelző álmok inkább békés képekben jelennek meg: rég meghalt szeretteik nevetve integetnek feléjük, édesanyjuk az ölükbe veszi őket, hosszú útra indulnak egy kis csónakon, a békés tengeren - háttérben a lemenő nappal.
Az erőszakos halálnemekről lásd a következő írásunkat!