Halálálmok: az erőszakos halál képei

Az erőszakos halál álomképei halmozottan fordulhatnak elő olyanoknál, akik munkájukból fakadóan találkoznak az élet árnyoldalaival: erőszakkal, gyilkossággal, kivégzéssel. Így egy halottkém, boncmester, hóhér, orvos, nyomozó, pszichológus, pszichiáter, krimiíró álmaiban a lélek a nappal felgyülemlett, munkából fakadó feszültségek emésztgetésével foglalatoskodik. De még az ő álomeseteikben is meg kell vizsgálni a magánemberi viszonyulásokat. Lehetséges ugyanis, hogy a magánéletükben is történnek olyan változások, amelyek ilyen álmokat indukálnak.

Bizonyos asztrológiai események, konstellációk is beindítanak erőszakos képekkel teli halálálmokat az erre érzékenyeknél, és vannak olyan emberek, akik alapszerkezetüknek, alap csillagkódjuknak megfelelően többet foglalkoznak az álmaikban és/vagy az életükben a halállal, például az erőteljes Skorpió és vagy nyolcas házas érdekeltség esetén.

A továbbiakban azok álmait vesszük szemügyre, akiknek nem munkájuk az erőszakos halálnemekkel való foglalkozás.

Mindenféleképpen megnyugtató tény, azok számára, akik szoronganak ezektől az álmaiktól, hogy - több évezredes megfigyelések szerint - a halálálmok a legritkább esetben jelentenek testi halált. Tehát az álmodás körüli időben sem az álmodó, sem a szerettei nem fognak erőszakos halállal meghalni.

De ha nem testi halált harangoznak be ezek az álmok, akkor mit?

Paradox módon születést, újjászületést, önmagunk újjászülését, küszöbön toporgó változást az életünkben, hivatásunkban, a világban betöltött szerepeinkben. Meghalunk, hogy az új énünk feltámadhasson a poraiból. Hasonló ez ahhoz, ahogy a kígyó levedli a kinőtt, elhasználódott régi bőrét, vagy ahogy a bábból kiröppen a gyönyörű pillangó.

Olykor a bábállapot elhagyása és a pillangó-lét kiszabadítása nem megy egyszerű természetességgel. A lélek kövesedései, merevülései, gyermekkorból rosszul kérgesedő sebei, félelmei, alapszerkezete akadályozzák a gördülékeny folyamatot. Ilyenkor nem békés a halál az álomban, hanem annak a rémisztőbb, radikálisabb módjait mutatják az álomképek.

Egy régi mondás szerint, ha valaki nem akar, vagy nem tud a sorsa útján végigmenni, akkor majd a sors erői végigrángatják, végigvonszolják rajta.
Ha az álmodót meggyilkolják álmában, akkor a külső körülmények elnyomják, tönkreteszik természetes fejlődését, illetve a személyisége belső erői legyűrik a régi ént. A külső-belső folyamatok párhuzamosan futnak, egymást tükrözve.