Az önbizalomhiány nem örökölhető

Hogyan tanítsuk meg a gyermekünket veszíteni? Hogyan lehet a gyermek önbizalmát erősíteni, kezdeményezőkészségét fejleszteni? Mit tegyünk azzal a kisfiúval, aki "cica" felkiáltással folyton a földre dobálja az ételt? Hogyan vészeljük át a dackorszakot? Olvasóink kérdéseire Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Két fiút nevelünk egy háztartásban, egy kisiskolást és egy óvodást. Nagyobbik fiunk jó iskolába jár, tehetséges gyerek. Azonban van egy apró hiba, ami egyre több gondot okoz: nem tud, csak első lenni, és ha hibázik, nem akarja észrevenni, ha pedig megmondják neki, akkor nem tudja elfogadni, és ez már a társaival való kapcsolataiban is akadályozza.

Kell-e segítséget kérnünk? Mit tegyünk és hogyan?

Nagyobbik fiuk társas helyzetekben fog "hozzáedződni" a veszteséghez. Minél gyakrabban kell megtapasztalnia, hogy van, amikor nyer az ember, és vannak esetek, amelyekben veszít.

Játsszanak vele sokat társasjátékot, kártyajátékot! Tapasztalja meg, hogy nem is olyan nagy dolog veszíteni, utána lehet játszani egy visszavágót, amit még megnyerhet. De az is lehet, hogy van olyan játék, amiben ő a jobb, van amiben anya, apa vagy a kisöcsi az "erősebb".

És önök hogy vannak ezzel: beismerik - akár gyermekeik előtt is -, ha tévedtek valamiben? Van úgy, hogy utólag igazat adnak a másiknak, a gyermekeiknek? A gyerekek a felnőttek (elsősorban szüleik) példájából tanulnak a leghatékonyabban. Bátran ismerjék be önök is tévedéseiket, adjanak neki mintát abból, amit nála szeretnének megtapasztalni!

* * *

Dani kisfiam 4 és fél éves óvodás. Fogadóórán az óvó néni elmondta, hogy Dani nagyon befolyásolható más, erősebb gyerekek által. Mindig annak ad igazat, akinek nagyobb hangja van, és arrafelé húz, amerre az "erőt" érzi. Ez naponta változó. Vágyakozva nézi, ahogy a "vezér" gyerekek együtt játszanak, és ő vagy kiközösítve érzi magát, vagy pedig próbálkozik bekerülni a "csapatba".

Talán emiatt is (meg azért is, mert februárban született egy kistestvére) van az, hogy sokat játszik a kislányokkal babásat, szerepjáték keretében. Tudni kell róla, hogy születésétől fogva nem egy kezdeményező, harcias, vezető típus. Sokkal inkább simulékony, alkalmazkodó, jó érzésű kisfiú. A dicsérettel, öleléssel, szeretettel soha nem fukarkodunk. Édesapjával remek a kapcsolata, imádják egymást. A kistestvér érkezését egy csöppet sem fogta fel tragikusan. Ölelgeti, puszilgatja.

Természetesnek tartom, hogy vannak jelek, melyekből látom, hogy éppen féltékeny egy picit, de ezek a jelek soha nem durvák, agresszívak.

A kérdésem, hogy hogyan tudnám segíteni Danit abban, hogy erősödjön, higgyen magában, legyen kezdeményező kisfiú. Örökölhető talán az önbizalomhiány? A férjem igencsak híján van az önbecsülésnek. A családban ez nem érzékelhető, csak amikor idegen emberek társaságában vagyunk, leginkább nekem kell a társalgást szövögetnem. Szeretnék hinni abban, hogy az önbizalomhiány leküzdése fejleszthető, talán még nem késő.

Az önbizalomhiány tudtommal nem örökölhető, de a gyermeked személyiségének, jellemének alakulására kora gyermekkorban főként a szülői minták vannak hatással: Tiéd és férjedé egyaránt.

Olyan kedvesen és szeretetteljesen írtad le Danit! Azt, hogy szeret a lányokkal szerepjátékot játszani, egyáltalán nem tartom rossznak, nagyon sokat fejlődik ezáltal. Azt is kifejezetten pozitívnaknak tartom, hogy hajlandó küzdeni azért, hogy bevegyék őt is a fiúk a csapatba. Ráadásul növelheti az önbizalmát, ha ez időnként sikerül is neki.

Az életben számtalan olyan terület van, amelyeken sikereket érhetünk el: ezek közül csak egy a társas hatóképesség, vagyis az, hogy mennyire képes valaki befolyásolni, irányítani másokat. Ez a tulajdonság már kisgyermekkorban megmutatkozik. Vannak gyerekek, akik ebben ügyesebbek, és vannak, akik kevésbé - inkább elfogadják, hogy mások vezessék őket. Dani valószínűleg az utóbbi csoporthoz tartozik jelenleg, de ez még később is alakulhat, változhat. Van még ideje több területen kipróbálni magát, és egyik-másikban biztosan tehetséges, sikeres lesz.

Kicsit azt érzem, hogy amit a férjedben nem találtál meg, azt szeretnéd Danitól megkapni. Legyél elégedett vele! Hidd el, ő is megérzi, ha anyának valamilyen kimondott-kimondatlan elvárása van vele szemben, aminek nem tud megfelelni.

Fogadd el Danit ilyen kedves, kicsit érzékeny kisfiúnak! Találjatok olyan területet, amelyen Dani sikeres lehet: kézügyesség, mozgás, bábozás, versmondás stb. Vigyétek el őt csoportos foglalkozásokra, rendezvényekre (táncház, kézműves foglalkozások)!

Úgy tudod erősíteni önbizalmát, ha vannak dolgok, amelyekben ügyesnek érezheti magát. Dicsérd őt továbbra is, főként, ha a társas kapcsolatokban ér el sikereket!