Szőke, prémvadász csajszi akcióban

Hugocskáim! Nem tudjátok véletlenül, tart-e fogadóórát a teremtő? És ha igen, mikor? Mert én bizonyisten ellátogatnék hozzá, és nekiszegezném a fogósravaszt, hogy ugyan minek nő még mindig szőr a nőkön. Vagy, mert nem akarnék senki nevében kéretlenül szólni, csupán a magam prémjéről faggatnám. Kinek okoz ez örömet? Neki? Tényleg így tetszenék neki?

Megláttam a boltban egy szőrtelenítő krémet! Jól bevásároltam vele! Semmi fájdalom, semmi borosta. Tényleg mosolyogva lehet felkenni, pár perc múlva röhörészve lemosni, vidáman párnacsatázva élvezni, hogy utólag se nő ki kaktusz a lábamból. A csapda itt abban a kémiai, maró anyagban rejlik, ami egyrészt úgy lemarta rólam a szőrt, hogy attól érzékeny bőrű vádlim egy jó hétre alkalmatlan lett bárminemű szabadlábon való mozgásra, a gyulladtság csak kamillateás borogatással múlt el. Másrészt az a bizonyos kémiai sav oly határozott - nem szépítem - bűzzel rendelkezett, hogy mindenhova, még a mosógép mögötti csempe fugáiba is beitta magát a fürdőszobámban, és még a legerőteljesebb bázisillatú parfümömnek is teljesen átírta a szaglószervekre gyakorolt hatását. Miközben gyulladt lábszáramat ápolgattam kamillateás borogatással (a röhörészős párnacsatázás után), a könnyeimmel küszködtem, amelyeket a kiűzhetetlen szag generált, no meg az a félelemmel vegyes halvány remény, hogy frissiben megismert életem pasija hátha nem érez szagokat, így nem érzi a belőlem áradó savszagot, másrészt színvak, és nem látja majd meg a különbséget rákvörös lábszáram és testem krétafehér többi része között. Ott, akkor beláttam, bőröm nem egy kémcső, amivel kísérletezni lehet. Azóta a selyemteszt részemről magasról le van ejtve, nem használok soha többé szőrtelenítő krémet, mert csak leégek, nem használok borotvát sem, ami csak kiszúr velem, és nem teszem ki magam még egyszer a gyantázás kínjainak.

Na jó, de attól még a szőr nő és a dilemma marad. Mivel tüntessem el a prémet magamról?

Alma barátnőm esküszik az epilátorra. Szerinte nem olyan fájdalmas, és pár perc alatt lenyakazhatjuk a szőröket. Hát jó, kipróbálom - gondoltam. Eredmény: összesen 4 kigyomlált szőrszál 40 perc alatt, a 20 másodperces hasznos idő mellett a többi idő jajgatásra és a bátorságom újra összegyűjtésére ment el. A tizedik percben kiszisszentett sör alkoholos tompító hatása sem biztosított több bátorságot és kevesebb fájdalmat. A másik sört már csak azért ittam meg (a pasim elől), mert letaglózott a felismerés, hogy az epilálás az inkvizíció maga, ugyanakkor nincs több kipróbálandó szőrtelenítő módszer. Nekem mindegyik fáj és/vagy bénán néz ki utána a bőröm, újra csak igazolást nyert, egy anatómiai selejt vagyok, aki még csak megbékélni sem tud szőrös selejtségével.