Hétköznapi mocskolódások

Társasházban élni felettébb mókás dolog, hiszen minden nagyobb erőfeszítés nélkül leszünk fontos információk birtokosai vagy éppen a folyosói beszélgetések főszereplői. Ezenfelül pedig a társas érintkezés legkülönbözőbb formáival találkozhatunk, például a lakógyűlésen.

Még szerencse, hogy ma este lakógyűlés lesz. Ezt onnan tudom, hogy a földszinti liftajtón Jacek utólagos ornamentikájával felturbózott felirat hívta fel a figyelmemet rá már napok óta. T. Lakók (ha magenta színnel lenne nyomtatva, a közös képviselőnél sokkal nagyobb testvérre gyanakodnék)! Csütörtökön 18 órakor lakógyűlés a nyugdíjasklubban.

A lakógyűlés főpróbája - Napirendi pontok

Pár összeverődött szomszéd spontán pre-anyázást adott elő, Királyné házelnökletével. Első napirendi pontként azt találgatták, ki követhette el a reggeli liftbe pisilést, és ki nem követte el az utána esedékes takarítást. Én a második napirendi pontnál kapcsolódtam be, amikor a kutyahúgy ihlette személyes hangvételű irodalomról esett szó, ami a liftkabinban tekinthető meg. Következő napirendi pontként szóba került a műkörmös egyik törzsvendége, egy hölgy, aki napközben beragadt a liftbe, és kétségbeesésében az összes, frissen feltetetett műkörmét letörte a kabinban. Hogy vajon van-e erre a háznak biztosítása, ki fogja kifizetni a kárt. A beragadt lift kapcsán valahogy előkerült Királyné reggeli kiabálása is, ami fölött többen nem tudtunk napirendre térni. Egy idő után teljes lett a káosz. Minél vehemensebben kiabált Királyné, annál többen verődtünk össze a lépcsőházban. Csak gyűltek a lakók a lift előtt, és mind vérszomjasan néztek a kiabáló szomszédra. 'Vérszagra gyűl az éji vad, te tetted ezt, Király' szerettem volna szavalni, de féltem, nem vinném előre a beszélgetést a megbékélés irányába, így hát inkább hallgattam.

Lakógyűlés az idősek otthonában

Mindenki nagy reményekkel és tervekkel érkezik azt illetően, kinek fog beolvasni, mi ellen fog asztalt verve tiltakozni. Nekem is van titkos tervem, Királyné szájának barna ragasztószalaggal történő örök leragasztása. De ezek a nagy ívű tervek nemigen szoktak megvalósulni a lakógyűléseken. És valóban. Unatkozom, csupa normális téma van napirenden. Ki vegye meg a tetőteret, mennyit szánjunk az elektromos vezetékek felújítására, kell-e nekünk neonreklám a házra. Alig akad egy-két zaftos személyeskedés, pletykálkodás, sértődés. De kár! Az estét a naftalinszagú Varga bácsi menti meg az unalomtól, aki két fontos napirendi pont között felszólal, és mint évek óta minden lakógyűlésen, most is elmondja, ráadásul valamilyen homályos logikai összefüggés révén az 1930-as évekre hivatkozva, hogy a ház előtti eperfát feltétlenül ki kell vágni. Általános derültség, magam is fellélegzem, mégiscsak érdemes volt eljönnöm ide, Varga bácsi one-man show-ja lenyűgözött. Viszont csalódottan veszem tudomásul, hogy a lakógyűlés véget ért anélkül, hogy Királynét lefejeztük volna. Mégis hiába jöttem. Nem baj, talán majd legközelebb.

Este még a lakógyűlés eseményei járnak a fejemben, és az, hogy vajon ma éjszaka fog-e csöngetni vagy telefonálni Teri néni, akiért már-már aggódni is kezdek, már vagy három hete nem volt kóli baktériumos telefon tőle. Rájövök, hogy tulajdonképpen ez tényleg egy csendes, kulturált ház, amit bizony lehet szeretni az összes őrült lakójával együtt. Fejemet egyre mélyebbre nyomja a párnába az álom. És ekkor, mint valami altatódalt, Királyné hangját hallom messziről, a nem túl jól záródó ablakaimon túlról. A férjével veszekszik. Megnyugtató duruzsolás, érzem, itthon vagyok. Erre alszom el.

Dukát Csilla