Béreljünk társat!

Természetesen minél több pénze van valakinek, annál hajmeresztőbb dolgokat bérelhet. Rent-a-Friend: mostanság az egyik legmegdöbbentőbb szolgáltatás. Nem unaloműző vagy szexuális partnerről van szó, hanem egy jó barátról. Márpedig ez a szó normális emberekben elsősorban az együtt töltött idő - és így az emlékek - fogalmát idézi fel, azt, hogy a barátság egy folyamat, amit éppen a múlt érlel, és hogy pénzért nemigen lehet leakasztani, csak valami órákra szóló - és ennek megfelelően óradíjas - "barátot", hiába is nevezi a hirdetés "meghitt társaságnak".

A privát szféra egyre több területén adódik élelmes szolgáltató, aki specialistaként hirdetve meg magát, azt akarja elhitetni velünk - és van, amelyiknek sikerül is -, hogy a magánélet apró részletei is megvásárolhatóak, és hogy muszáj a szakemberhez fordulnunk, különben rosszul csináljuk. Így aztán ördögi kör kezdődik: aki soha nem is csinálja, mert mindig csak bérli és megrendeli, az nem is jön bele a gyakorlatba, ennek pedig az lesz az eredménye, hogy ezek a fontos pillanatok - például gyermekünk szülinapjának lebonyolítása - is átcsúsznak a szolgáltatóipar fennhatósága alá, mint például, amúgy teljesen jogosan, a cipőjavíttatás.
Bizonyos dolgok esetében - autó, menyasszonyi ruha - ésszerű is igénybe venni a szolgáltatót, hiszen az egyszeri-alkalmi költségek jóval kisebbek ilyenkor, főleg annak, aki nem tudja megfizetni a teljes árat. És sok esetben tényleg jobban járunk, ha szakembert bízunk meg a beszerzéssel vagy a lebonyolítással.

Parti-bűvésszel, bábszínházzal vagy lézershow-val az uszodában, kinek mire futja, az önálló gondolaton és igényen kívül. Krepp-papírral és lampionokkal is feldíszítik a lakást, sőt le is szedik, még aznap, mintha mi sem történt volna. Pedig milyen jó is fáradtan végiglegeltetni a szemünket egy jól sikerült házibuli viharverte terepén, és elégedett fáradtsággal azonnal elnapolni a rendrakást.

Kifinomult és komplex formája ennek az iparágnak az életvezetési tanácsadó: a szolgáltató és az ügyfél kapcsolata állandó (és hosszú távon elég költséges is), szól majd, mikor kell fizetésemelést kérni a cégnél, de azt is megkérdezi, hogy mikor jön a gyerek, mert ahhoz igazítja majd az ingatlan-vágyakat megvalósító pénzügyi konstrukciókat is.
Mintha nem lenne nyilvánvaló: pénzért csak uniformizált sémákat vásárolhat az ember, márpedig ha a születésnapját, magányos óráit vagy a nyaralását kizárólag előre gyártott minták alapján meri megoldani, akkor nagy baj van. A házhoz szállított boldogság részleteiben talán professzionális, de ami távolról sem biztos: hogy maga a boldogság csupán perfekció és pénz kérdése. Kérdés, hogy ki a kiszolgáltatottabb: a szolgáltató vagy megbízója?