Más gondjaid vannak a pasikkal II.

 

Kedves Facér Pasi!

Én egy 19 éves lány vagyok, és van egy 27 éves barátom, akivel 2 éve, hogy együtt vagyok. De ő olyan, hogy nem szereti kimondani azt, hogy szeretlek. Ő azt mondja erre, azért nem mondja ki, mert szerinte nem mondani kell, hanem érezni.

Na de végül is nem is ez fő problémám, hanem az, hogy ha megyünk az utcán, akkor megnézi nőket - de ez még egy dolog -, közben azt is szokta mondani, hogy "de jó nő!". Erre én elkezdek hisztizni, és azt mondom, ott van, a tiéd lehet! Erre ő azt válaszolja, hogy téged szeretlek, és ez fontos! Néha kételkedem, hogy igazán szeret. Erre meg mindig azt mondja, ha nem szeretnélek, nem lennék veled.

Mert az baj, hogy ő már sokat csalódott a nőkben. De úgy néz ki, hogy azért kicsit bízik bennem! Mert neki ilyen nő kell, aki mos, főz stb. Én ilyen vagyok, csak azt nem értem, akkor miért csinálja ezeket! Meg sok ismerőse, meg az anyukája meg a huga is azt mondják, tényleg szeret, és nem kell más rajtam kívül. Ő ezt be is bizonyította, de mégis, olyanokat csinál, amit írtam.

Angyalkám!

Több dologról lehet szó. Az egyik, hogy a pasik egy része van olyan ütődött, hogy férfiatlannak érzi kimondani: "szeretlek". De ez nem azt jelenti, hogy nem szeret, csak irtózik a romantikától és mindentől, ami veszélyeztetheti macsó énképét. A csajok stírölése az utcán arra vall, hogy a te választottad is ebbe a kategóriába tartozik (bár a stírölés még elmegy, de a kommentálás már kicsit sok). De végül is: néha mondja, hogy szeret. Nem a gyakoriságtól függ, hogy ez igaz-e.

Viszont: én örülök, hogy szeretsz mosni meg főzni, és hogy a pasid pont ezt várja tőled, de azért gondold végig, hogy te is ezt várod-e az élettől 19 évesen. Ha igen, akkor minden rendben, de ha nem, akkor még most valld be magadnak.

Csókol,
a Facér Pasi

* * *

Szia Facér Pasi!

Bár előzetesen megjegyzem, nem értem, egy férfi, aki ért a nők nyelvén és ennyi embernek próbál segíteni, hogy lehet facér! :-)

21 éves múltam, és már többen neveztek úgymond "reménytelen esetnek", ugyanis nem járok senkivel. Én ugyan pontosan tudom, miért nem, de ezt nem fogadják el.
Egyszer voltam csak szerelmes, de akkor majdnem tíz évig. Az osztálytársam volt az a fiú, és tisztán emlékszem, hogy még nem voltam 10 éves, amikor már tudtam, hogy szeretem. Akkor még nem is dédelgettem reményeket. Aztán azon vettem észre magam, hogy 14-15 éves vagyok, és még mindig nem változott meg semmi. Ő nagyon helyes fiú volt, úgymond a "leghelyesebb " a korosztályunkban.

Én nem voltam ilyen nagy dobás a lányoknál, igazából sosem hittem komolyan, hogy lehet közöttünk valami. Nem akartam szeretni, mindig megpróbáltam kiverni a fejemből. A középiskolás évek alatt ritkán találkoztunk, és én biztos voltam benne, hogy sikerült végre kiszeretnem belőle, és már semmit sem jelent nekem. Ugyan nem jártam senkivel, mert úgy éreztem, azok közül, akik járni akartak velem, senkibe se tudnék beleszeretni, de ezt nem fogtam fel tragikusan, gondoltam, majd csak lesz valaki...

Hát nem lett. Már 20 éves voltam, amikor újra találkoztunk egy bulin, és szörnyen megijedtem, amikor belémhasított a felismerés, hogy azért nem szeretek senki mást, mert még mindig rá várok. Akkora már nem voltam olyan jelentéktelen szürke veréb, mint tinikoromban, gondoltam, most már elég jó vagyok ahhoz, hogy megpróbáljak összejönni vele. Szép lánynak mondtak, főiskolára jártam, és elég sokan akartak járni velem. Hát, mint kiderült, nem voltam elég jó, mert neki sajnos nem tetszenek a vékony, barna lányok, bár mint mondta, azért nagyon aranyos és kedves vagyok.

Ami azt illeti csalódtam is benne, mert megváltozott, már nem az a vidám és kedves fiú aki volt, hanem egy rengeteget dolgozó, gyáva férfi. Igy, közel a 22-höz már én is szeretnék normális kapcsolatban élni, de valahogy mindig közbejön valami. Legutóbb kiderült, hogy az a férfi, akivel el tudtam volna képzelni az életem, három gyerekes családapa, aki ugyan őrülten kíván engem, dehát ez ugyebár ilyen esetben semmit sem ér.

A másik véglet az, amikor 18-19 évesek akarnak valamit, dehát mit kezdjek ilyen gyerekekkel??!

Most már kicsit kezdek kétségbe esni, nekem miért nem megy az, ami mindenki másnak igen. Miért azokat a férfiakat vonzom ellenállhatatlanul, akik vagy nősek, vagy 35 évnél idősebbek, vagy túl fiatalok.

Kérlek, próbálj tanácsot adni, kíváncsi vagyok, férfiszemmel hogy látod az esetemet.

Drágám!

Sose vagy reménytelen eset. Szerencsétlen vonzalmad megakadályozott abban, hogy szerelmi téren is legyen kamaszkorod, de ez pótolható. Semmi probléma azzal, ha pont csak a saját korosztályodat nem vonzod. Azok, akik 18-19 évesek, csak két-három évvel fiatalabbak nálad, és ha most még akadálynak is látod a különbséget, három év múlva ez már sehol sem lesz. Az idősebb pasiktól sem kell félned, talán csak a nős férfiaktól óvnálak, kezdetben mindenképpen.

Érzem a leveledből, hogy szerinted valami óriási probléma van, csak azt nem látom, hogy mi az. Megmondom: semmi.

Legközelebb akkor írj, ha tényleg van valami gáz, ne foglald a helyet sok szomorú, bajba jutott nőtársad elől ;-)

Csókol,
a Facér Pasi

Vissza, a Facér Pasi oldalára