Más gondjaid vannak a pasikkal II.

 

Kedves Facér Pasi!

Hát engem teljesen megdöbbentett a Dóri levele a füves, gyerekes önző pasijáról! Hát a nők tényleg ennyire hülyék lennének?! Nem akarom elhinni, hogy ennyi megaláztatás után még szóba áll egy ilyen ilyennel.

Én úgy kirúgnám hogy a lába nem érné a földet! És nem a harmadik elhagyás után hanem az első után, azonnal! Szerintem nem igazán jó tanács az, hogy atyala-patyala most utáljára vissza fogadlak, de ez ám az utolsó. Soha nem lesz utolsó!!!!

Továbbá, én azt is a figyelmébe ajánlottam volna Dórinak, hogy a pasik sokkal később érnek! Az oszálytársaim közül (25 éves fejjel) még egy pasinak sincs se gyereke, se felesége és még nem is akarnak! A lányok közül sokan viszont - köztük én is - már vagy családot alapított vagy komoly kapcsolatban él.

Dórinak ajánlanám keressen inkább egy komoly fiút, aki egy picit idősebb nála, mert ez a "szerelem" szerintem csak az ő részéről él. A fiú csak kihasználja, mert tudja, hogy megteheti.

Üdv: Zsanett

Kedves Facér Pasi!

Nem is tudom, hol kezdjem, ennek a problémának a gyökerei úgy három évre nyúlnak vissza. 22 éves voltam, amikor találkoztam életem nagy szerelmével, aki akkor 17 éves volt. Ismertük egymást régóta, de egy nyáron kölcsönös vonzalom alakult ki köztünk, ami egy bulin be is teljesedett.

Hatalmas, mindent elsöprő szerelem volt. Elsöpörte az öt év korkülönbséget is. Egy évig maradéktalanul boldogok voltunk. Ő harmadikos gimnazista volt, én pedig dolgoztam. Minden nap találkoztunk, rohant hozzám suli után és 3-4 órát is együtt töltöttünk naponta. Nagyon boldog voltam. Volt már több párkapcsolatom, de vagy én voltam szerelmes valakibe vagy engem szerettek, a kettő egy időben soha nem jött össze.

Egy évig kitűnően mentek a dolgok, de jött a negyedik osztály, érettségi, felvételi - és megváltozott minden. A mindennapi találkozás helyett jött a heti egy, amit úgy kellett kierőszakolni, és akkor is mindig én mentem hozzá. Nagyon ki voltam akadva, mert az én életem ugyanolyan volt és majd megőrültem a hiányától. Az én gondolataim csak körülötte forogtak.

Ez így ment szeptembertől egészen decemberig, amikor is, kiszedtem belőle valahogy, pont úgy karácsony környékén, hogy beleszeretett egy 16 éves lányba, akivel együtt jár suliba. Szakítottunk. Romokban hevertem, meg akartam halni, nem mentem dolgozni, csak sírtam.

Nem telt el két hét, és jöttek az sms-ek és a telefonhívások, hogy nagyon megbánta és csak egy fellángolás volt és rájött, hogy még mindig engem szeret. Megint volt pár nagyon szép napunk együtt, de alapvetően nem változtak a dolgok, keveset találkoztunk. Leértettségizett, felvették az egyetemre, jött a nyár. És itt aztán elszabadult a pokol. Nyár volt, szabadon járt ide-oda, és ugyanúgy csak egyszer találkoztunk egy héten, mint iskolaidőszakban. Azt hittem megőrülök, és hihetetlen féltékeny voltam. Ő mindig kitalált valamit, hogy ma miért ne találkozzunk, közben pedig a haverjaival lógott. De ami a lényeg, és ami összetartotta őket, az nem volt más, mint a fű!

Nem tudtam, mit csináljak, mindenki azt suttogta a fülembe, hogy hagyjam el, de amikor végre találkoztunk olyan aranyos, kedves szeretnivaló volt, hogy nem tudtam megtenni. Nyáron egy kenutúrán vettünk részt, ahol kiderült a második napon, hogy beleszeretett valaki másba. Én azt sem bántam volna, ha ott helyben meghalok. Ez a lány nem vett részt a kenutúrán, de nagyon is jól tudtam, ki ő, mert jóban voltunk, és persze ő is a társasághoz tartozott.

Hazaértünk a túráról, és ő elhagyott megint azért a lányért. Borzasztóan haragudtam, sértve éreztem magam, látni sem akartam. Szeptemberben szerveztem egy szülinapi bulit a barátnőmnek, amire ő is eljött. Beállított totál részegen, iszonyatos állapotban. Én nem is akartam beszélni vele, de a végén addig próbálkozott, míg elkezdtünk beszélgetni. Ebből egy hajnalig tartó beszélgetés lett. Kiöntötte a szívét, és elmondta, hogy egy látszatkapcsolatban él és boldogtalan, most már tudja, hogy én mennyire szerettem őt, és mennyire hülye volt, hogy elhagyott engem másodszorra. És hogy drogfüggő (fű) és nem sikerül neki semmi.

Persze amilyen hülye én vagyok, és teledumálta a fejem. Megint elkezdtünk találkozni és összejöttünk. A helyzet semmit nem változott a beígért változtatások ellenére sem. Januárban azt mondtam, nem bírom tovább, és először a kapcsolatunkban én akartam szakítani. Sírt, kiabált, engem tett felelőssé, hogy nem tud levizsgázni, megfenyegett, hogy öngyilkos lesz. Volt olyan, hogy felhívott, hogy itt áll az ablakban, és ki fog ugrani, csak még hallani akarta a hangomat. Ezután lenyomta. Én meg hívtam, mint az őrült és csak az 5. csengésre vette fel, azt hittem, megőrülök. Vagy eljött elénk, és ott állt kint a kapu előtt, mikor lementem hozzá, három órán keresztül álltunk kint a hóban, és ő végig zokogott és térden állva könyörgött, hogy ne hagyjam el. Ekkor szoktam rá a cigire is.

Végül visszamentem hozzá. Levizsgázott. De persze megint nem változott semmi. Hiába ígérte,hogy olyan lesz, mint régen. Minden napom azzal telt, hogy reménykedtem, hogy talán ma találkozunk. Hiába. Ezt a mai napig nem tudom megemészteni, hogy valaki aki ilyen heves érzelmekkel reagál egy szakítási kísérletre, utána miért nem akar velem lenni. Miután levizsgázott, vártam két hetet, nem változott semmi, és elhagytam február elején.

Egyszer összefutottunk a buszon, és azt mondta, hogy neki sokkal jobb nélkülem, mert nincs aki szidja, és leszólja a barátait. Én ott helyben el akartam süllyedni. Ezután egy hét múlva megtudtam, hogy van egy barátnője, aki tőlünk egy utcával lakik arrébb és akiért még Szombathelyre is leutazott, mert ott tanul. Mélységesen megalázottnak érzem magam, és utálom magam, hogy a mai napig nem tudok túllépni ezen, és még vágynék vissza hozzá. Pedig tudom, hogy milyen.

Ő azóta is füvezik rendszeresen, arra amire ugye "nem lehet rászokni", már naponta többször csinálja. Múltkor összefutottunk és láttam. Iszonyatosan nézett ki. Sötét karikák a szeme alatt, lefogyva rémesen. Nagyon aggódom érte. Nem tudom, hogy én mit tehetnék még érte.

A sztori folytatása talán egyértelmű: szakított a barátnőjével egy hete, és már a barátaimnak azt mondta, hogy csak miattam jött oda, ahol éppen voltunk. Láttam rajta, hogy megint engem akar. Én nem tudom mit tegyek. Próbáljam meg vele akárhanyadik alkalommal, bízva abban, hogy most más lesz vagy pedig csak kihasznál és elhagy megint. Állítólag már felnőtt és rájött dolgokra. Mi pont akkor találkoztunk, amikor belevetette magát az életbe, de most már lenyugodott.

Drága Dóri,

nem irigyellek azért, amin átmentél és átmész. Igazi kamasz-szerelembe keveredtél, az egyetlen baj az, hogy te már nem vagy kamasz, a srác viszont igen. Öt év nem nagy korkülönbség, ha 36 és 31 év közötti különbségről beszélünk, de rengeteg ha 22 és 17 éves korról. Középiskolás korában az ember egészen más igényeket támaszt egy kapcsolattal szemben, mint amikor már dolgozik. A ti esetetekben is ebből adódtak a problémák, a többi (csajok, barátok, fű) csak tünet.

Normális esetben azt tanácsolom, hogy egy ilyen elvadultan hisztérikus kapcsolatot nem szabad folytatni, egy nő pedig, ha háromszor már otthagyták, ne álljon le negyedik próbálkozásra. A te eseted azonban más, különösen, mert érzem, hogy milyen erősen szerelmes vagy (persze lehet, hogy csak belelovaltad magad). Ha jól számolom, akkor ő most 20 éves, te pedig 25. Nem kizárt, hogy ő sokkal többet változott az elmúlt években, mint te. Az idő múlásával elvileg csökkennie kellene a korkülönbség jelentőségének a kapcsolatotokban, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy már most jóra fog fordulni a dolog.

A tanácsom tehát az, hogy adj még egy esélyt az ügynek, de fogadd meg nagyon erősen, hogy ez az utolsó és többször tényleg dőlj be - ebbe a kísérletbe viszont adj bele mindent, légy kemény, irányítsd, neveld a srácot. Amikor te 83 leszel, ő meg 78, akkor már nem lesz semmi probléma :-)

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Engem is most hagyott el a barátom. Hogy miért? Hát a volt barátnőéért. Nem ez az első alkalom, hogy ez történik velem. Tavaly egy másik fiú hagyott ott fél év után a volt menyasszonya kedvéért. Vajon miért van ez? Kérlek, segíts, ha tudsz!

Drága Ildikó,

ez valószínűleg azért van, mert te egy népszerű szinglinő-regény szereplője vagy. Más oka nem lehet, nincs olyan viselkedés vagy személyiség, amely egységesen arra kényszeríteni a pasikat, hogy az előző nőjükhoz meneküljenek vissza. Egy Helen Fielding- vagy egy Rácz Zsuzsa-regényben ez viszont lehet egy vicces epizód.

Szóval először is add el az ötletet egy nőregény-szerzőnek, aztán kezdj el inkább azon gondolkodni, hogy miért hagytak el egyáltalán, és ne azon, hogy hová mentek utánad. Ha viszont nem szeretsz gondolkodni, akkor szerezz új pasit gyorsan és adj bele mindent, hátha ez jobban sikerül.

Mivel a tönkrement kapcsolatokról nem írtál részletesen, nem sokat tudok hozzátenni a történethez.

Csókol, a Facér Pasi