Más gondjaid vannak a pasikkal II.

 

Szia Facér Pasi!

Két problémám van, az egyik, hogy 25 éves vagyok, a férjem 27, és három éve vagyunk házasok. Én már szeretnék gyereket, de ő még nem. Mit lehet tenni ilyenkor? Úgy nem szeretnék szülni, ha ő nem akarja, de már nem akarok sokáig várni.

A másik problémám, hogy túl sokat van nálunk a haverja. Hogyan érhetném el, hogy ritkábban jöjjön? De valahogy úgy kéne megszervezni, hogy a férjem ne akarjon vele találkozni.

Drága Emese,

Azzal kezdem: a másodikat úgy érheted el, ha az elsőt már elérted. Ha lesz gyerek, sokkal kevesebbet fog feljárni a férjed hülye haverja ;-). Azt azért még hozzátenném, hogy nehéz menet, amikor egy nő a pasija barátait le akarja koptatni, nincs rá garancia, hogy a nő nyer.... Inkább barátkozz meg vele.

A továbbiakban inkább az elsőre kérdésedre koncentrálok.
Az első szabály: ne akard úgy elérni, hogy mondogatod neki folyton, hogy mikor lesz már gyereketek. Ez csak ellenkezést szül, nem gyereket.

A második: keress olyan párokat magatok körül, akiknek már van gyereke és járjatok össze, csináljatok közös programokat, kiránduljatok, menjetek fel hozzájuk (lehetőleg ne olyanokkal, akik már válófélben vannak a gyerek miatt). Ilyenkor dédelgesd a babájukat, és add a pasid kezébe is. A legtöbb fiatal gyerekes házaspárról sugárzik, hogy jól vannak, gyereket csinálni és nevelni ugyanis baromi jó - ez jó példát mutat a pasidnak.

Harmadik szabály: ne parázz. 25 évesen nem sürget semmi, ha csak két év múlva szülsz, az sem dráma. Magyarán nehogy tönkretedd a házasságodat amiatt, hogy ő még nem akar most gyereket, inkább várd ki amíg akar (na jó, ne várj bármeddig, de néhány évet még nyugodtan).

Ha a tanácsaim nem vezettek eredményre, akkor végső érvként mondd neki, hogy én mondtam, hogy egy gyerek az mindenél jobb érzés.

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Nem akarom sokáig részletezni a helyzetet: röviden annyi, hogy a barátom, akivel két éve együtt vagyok, pszichológus segítségére szorul. Eddig is tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben, de most már biztos vagyok benne - eléggé otthon vagyok a pszichológiai dolgokban.

Mostanra már ő is belátta, hogy segítségre van szüksége, de szerinte rajta én segíthetek a legtöbbet, és semmiképpen sem akar szakemberhez menni. Ez egyrészt azért nagyon rossz, mert emiatt már fizikailag is rettenetes állapotban van (kijött rajta egy csomó olyan, önmagában egyáltalán nem súlyos betegség, ami azonban így, együtt meglehetősen elkeserítő), másrészt emiatt tönkre is ment már a kapcsolatunk, és majdnem én is.

Abban már biztos vagyok, hogy hamarosan ott fogom hagyni, de azért fontos nekem, és szeretném megpróbálni még egyszer rábeszélni, hogy keressen fel egy pszichológust. Szerinted hogy csináljam?

Kedvesem,

Jaj! És még egyszer: jaj!
Az ilyet nem lehet jól csinálni. Az ember vagy felelősnek érzi magát a másik sorsáért és akkor végigcsinálja vele a szörnyűségeket vagy nem érzi magát felelősnek (nem szereti), és akkor legfeljebb a saját lelkiismeretét nyugtatja azzal, hogy "de még előbb elküldöm pszichológushoz".

Nem tudom, milyen típusú a barátod problémája, krónikus testi elváltozással járó vagy pusztán lelki, de ez most mindegy is. Ha felelősnek érzed magad érte, akkor igyekezz segíteni rajta és csináld vele végig. Ha nem kívánsz áldozatot hozni, akkor pedig hagyd ott és bízd rá valakire, aki közel áll hozzá, de neki azzal nem teszel jót, ha nem csak ott hagyod hanem még a szánalmadat is érzékelteted vele.

Üdvözöl, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Gondolom, a problémám átlagos, de számomra mégis fontos lenne a válaszod! 21 múltam, ami szép kor, de még sosem volt "igazi" barátom. Talán ennek a magasságom az oka: ugyanis 185 cm vagyok, ami ma már nem ritka, mégis mindig úgy néznek, mintha valami különleges állatfajhoz tartoznék.

Bár nem vagyok egy Heléna, még senki sem panaszkodott a külsőmre. Sajnos a magasságomhoz magabiztos fellépés is járul, pedig belül egyáltalán nem vagyok az!

Nem vagyok szűklátókörű, baráti köröm is van, de az a bizonyos pasi csak nem jön el. Bennem van a hiba? Csak azt ne mondd, hogy várjak türelmesen, mert ezzel már egy kicsit elkéstem. Remélem tudsz valami megoldást számomra, mert néha eléggé elkeseredek.

Drága Nelli,

Kezdjük ott: nem késtél el semmivel. Ez persze olcsó duma, nyilván te máshogy érzed nap mint nap, amikor megint nem találkoztál a majdani pasiddal. 185 centi nem probléma, a magabiztos fellépés sem. A belső bizonytalanság már annál inkább, de az a korodban és a helyzetedben természetes.

Annyira biztos vagyok benne, hogy nincs min aggódnod, hogy inkább attól óvnálak: csak azért, mert régóta vársz, nem muszáj az első hülyének a karjaiba omlani.

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

35 éves vagyok. 21 éves koromban férjhez mentem. Két évvel később megismerkedtem egy fiúval, akivel tíz évig volt kapcsolatom a házasságom alatt. Ő volt a nagy Ő, de a gyerekekre való tekintettel csak titokban szerettük egymást. Ezzel a fiúval most másfél éve élek együtt. Tíz évig mást sem akartam, és most boldog vagyok vele.

A problémám csak az, hogy rendszeresen álmodom a főnökömről, mindig azt, hogy szeret engem. Sok-sok évvel ezelőtt nekem is nagyon tetszett, de ő azért 22 évvel idősebb nálam. Azt is mondhatjuk, hogy ő már egy "öregember". Álmaimban szeretjük egymást, miközben munkaidőben teljesen normális, közönyös kapcsolat van köztünk.

Szeretem az uram, és csalásnak tartom, hogy más férfiról álmodom. Félek, azért van ez így, mert igazából a főnököm lenne számomra az "igazi". Vagy ez az egész csak hülyeség?

Nagy butaság lenne elmondani az uramnak ezt az egészet?

Drága Vanda,

Igen, ez az egész csak egy hülyeség. Az, hogy a főnököddel álmodsz, nem jelent semmit. A fő, hogy szereted a pasidat, legyetek boldogok.

Csókol, a Facér Pasi

U.i.:
Szerintem neki se említsd az álmaidat, mert ha esetleg féltékeny típus (minden férfi az), akkor sokat fog féltékenykedni ok nélkül, hiszen minden nap vagy a munkahelyeden.

* * *

Vissza, a Facér Pasi oldalára