Más gondjaid vannak a pasikkal II.

 

Szia!

Nekem az a problémám, hogy mindent én csinálok itthon, és a férjem nem segít semmit, ugyanakkor, ha bármiért szólok, szörnyen ideges lesz, és csúnyán néz rám, mint a véres rongyra.

Hogyan adjam tudtára, hogy elegem van abból, hogy ilyen lusta? Munka után befekszik a tévé elé, vagy számítógépezik, én meg mindennap főzök, mosogatok, és mindent én csinálok, ez már elkeserítő! És még se köszöni!

Drága Ancsa,

Írhatnám egyszerűen, hogy a férjed egy tahó, de ez nem biztos, hogy igaz és lehet, hogy te sem örülnél neki.

A született bunkó-lustaságon kívül vannak más lehetőségek is:

- Ilyen nemi szerepeket látva nőtt fel, számára ez természetes. Ha változtatni akarsz rajta, azt lassan, türelmesen és indirekten tudsz csak.
- Boldogtalan melletted, ezért utál otthon lenni, és ennek ez a következménye. Áldozatnak érzi, hogy még veled van, és ösztönösen úgy gondolja: az a minimum, hogy a szenvedéseiért cserébe te ezeket a dolgokat elvégzed. Neked kellene megköszönnöd, hogy még nem hagyott el.
- Szorong a munkája miatt, ezért amikor hazamegy, akkor sem tud kikapcsolni és rajtad bosszulja meg a munkahelyi történéseket. Ebből önértékelési problémái születtek, amelyek nem viselik el, hogy ilyen lealacsonyító dolgokkal foglalkozzon. Lehet, hogy bent csicskáztatják és ezt így ellensúlyozza.
- Nem tudom, hogy te dolgozol-e, de ha nem, akkor úgy vélheti, hogy ő megtette a magáét a munkahelyén, neked ez a munkád.

Hogy a fentiek közül melyik az igaz, azt én biztosan nem tudom, te telán érzed. Egyik sem túl jó eset. Ha már egyszer ilyen fázisba jutott egy kapcsolat, abból rémesen nehéz kikeveredni, és csak radikális lépésekkel lehet. Erre is igaz a közhely: elkezdeni a legnehezebb. Az első erről szóló őszinte szó áttépheti a gátat és lehet, hogy megkönnyebbülést, de lehet, hogy óriási botrányt hoz maga után. De az is jobb, mint utálkozva kerülgeti egymást egy lakásban. Így azt javaslom, állj a sarkadra és kezdd el Te! A legrosszabb, ami történhet, hogy elváltok, de a mostani szitunál az is biztosan jobban bejön.

Csókol, a Facér Pasi

U.i.: Ha van gyereketek, akkor úgy készülj, hogy ők ne legyenek jelen a gátszakádásnál!

* * *

Kedves Facér Pasi!

23 éves egyetemista lány vagyok (még 3 évem van hátra az iskolából), négy éve vagyok együtt a barátommal, akit a szüleim ki nem állhatnak. Valószínűleg azért, mert van köztünk kilenc év különbség. A szüleim enyhén szólva nehéz esetek, nagyon aggodalmaskodóak, nem hagyják se nekem, se a húgomnak, hogy a saját utunkat járjuk. Ezért ők választottak nekem egyetemet két évi viaskodás után, és úgy érzem, hogy most a barátommal is ez a helyzet. Számomra érthetetlen oknál fogva (jó állás, lakás, autó, viszonylag normális családi háttér ellenére) kitalálták, hogy nem ő az ideális jelölt számomra, és minden lehetséges úton fúrják a kapcsolatot nem kis stresszt okozva ezzel nekem, mivel még mindig otthon lakok.

A probléma a következő: szeretem a barátomat, de nem tudom, hogy azért akarok vele összeházasodni, mert ő az igazi, vagy hogy új családot alapítsak, és így meneküljek a szülőktől, vagy ez is csak egy lázadás a szülői akarat ellen?
Jó házasságban szeretnék élni, sok gyerekkel, és szerencsére ebben egyetértünk a párommal, de nem tudom ez e a jó megoldás. Mit tegyek?

Loni

Drága Loni,

Nincs fájdalommentes megoldás az ilyen konfliktusokra. Ilyen esetekben nem szabad engedni a szülőknek, mert az életre szóló frusztrációt okozhat a párkapcsolataidban. Viszont tényleges veszély az is, hogy a tiltás emeli a pasid értékét.

Én a helyedben a következőt csinálnám:
Elköltöznék otthonról - ha anyagilag meg tudod engedni magadnak, külön pasitól, ha nem vele együtt. A szüleidnek ez eleinte biztosan fájdalmas lesz, de a az ember nem tud örökké haragudni a gyermekére. Hamar megenyhülnek, találkozásaitok pedig felértékelődnek éppen amiatt, hogy ritkábbakká válnak. Sok szülőnek erre a sokkra van szüksége, hogy észrevegye: gyermeke felnőtt. A szülő-gyermek kapcsolatban az a jó, hogy feltétel nélküli szeretetre épül, nem lehet tartósan összeveszni.

Azt is tanácsolom azonban, hogy ezzel együtt ne dönts rögtön a kapcsolatod hosszú távú sorsáról: ne csináljatok még gyereket, ne házasodjatok össze. Élj egy évig a szülői háztól külön, de ne vele. Ennyi idő elég lesz, hogy megérezd: csak a dac tartott mellette vagy tényleg sírig fogod szeretni.

Egyszerre fájdalmas és szép egy év lesz, de ezt az időszakot nagyon keveseknek van szerencséje megspórolni.

Csókol, a Facér Pasi

Vissza, a Facér Pasi oldalára