Sigmund Freud nyomában

Freud az előző századforduló többnyire hisztériás tünetekben szenvedő nőbetegeinek kezelése alapján többféle felfedezést tett. Az egyik a gyermekek szexuális zaklatásának súlyos felnőttkori lelki következményeire vonatkozott. Később ugyan elgondolását módosította, amennyiben azt állapította meg, hogy nem csak a tényleges zaklatás, hanem az ilyen jellegű gyermeki fantáziák is ártalmak okozói lehetnek. A kérdés nagyon kényes, mind a zaklató és képmutató felnőttek - legtöbbször tiszteletre méltó férfiak - szemszögéből, mind pedig az elmélet oldaláról, amelyben Freud feltételezi, hogy a gyermekek is szexuális lények. Mindkét gondolatmenet óriási indulatokat keltett. Annyira, hogy sokan - közöttük a kor köztiszteletben álló tudományos elméi is - a pszichoanalízist valamiféle tudománynak álcázott pornográfiának tartották.

A pedofíliával kapcsolatos botrányok és a gyermekek sérelmére családon belül elkövetett szexuális és erőszakos visszaélések számadatai sajnos arra utalnak, hogy a felnőttek valóban tömegesen veszélyeztetik a gyermekeket, és ez még kiváló üzletnek is bizonyul. Vegyük ehhez hozzá azt is, hogy a tudományos becslések szerint a tényleges visszaéléseknek csak csekély hányada válik ismertté. A zaklatások áldozatainak pszichológiai kezelése során szerzett tapasztalatok messzemenően igazolják az ilyen traumák egész életre szóló hatását.

De mi a helyzet a gyermeki szexualitással?

Ma már közismert, hogy a gyermekek nemi azonosságtudata igen korán, két-három éves korukban alapozódik meg, amihez nyilvánvalóan szükség van ilyen irányú érdeklődésükre, a felnőttek nemi sajtosságainak megfigyelésére. Az is tapasztalati tény, hogy a kisgyermekek nagyon korán, jóval biológiai érésük előtt felfedezik, hogy nemi szerveik simogatásával kellemes érzésekhez jutnak, és gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel - nem kevés zavart keltve ezáltal a felnőttekben. Négy-öt éves gyerekek nagyon "csábítóan" tudnak viselkedni - ha viselkedésüket felnőtt mércével mérjük. Ezt a jelenséget, amikor a felnőtt a gyermek gyöngédségi igényére erotikusan reagál, Ferenczi Sándor, Freud világhírű magyar tanítványa nyelvzavarnak nevezte el.

Freud követői a szexuális trauma elgondolását tovább fejlesztették, és tulajdonképpen sokféle más, a lelki fejlődést károsító megrázkódtatás modelljeként kezdik tekinteni. A trauma alaphelyzete mindig egy másik személynek való kiszolgáltatottság, ráutaltság. Ez a személy akarva vagy akaratlanul visszaél helyzetéből következő hatalmával, amit a benne megbízó gyöngébb fél - éppen bizalmánál fogva, súlyos megrázkódtatásként él át.