Gyerekek a reklám csapdájában

Kisgyerek áll a közértben és ordít, kezében csokifigura. Az anya igyekszik intézni dolgát a pénztárossal. A jelenetnek többféle kimenete van. Az agresszív változatban a szülő ráförmed a gyerekre, vagy kiszedi kezéből a csokit, és kivonszolja az üzletből. A kompromisszumos változatban felhívja figyelmét, hogy ma, tegnap már kapott ilyet, és különben is, de jó, holnap majd vesznek. A következő az elgyötört szülő, aki ugyan dühös, de nincsen energiája végigvinni a dolgot, így végül megveszi a csokit. A hároméves angol gyerekek 63 százaléka ismeri a leghíresebb gyorsétterem logóját, míg a négyévesek fele még saját nevét sem tudja pontosan.

Az idézett vizsgálat kitér a reklám- és marketingiparban működő szakértők, főként pszichológusok szerepére és felelősségére is. Külföldön és itthon is bevált szokás, hogy a hirdetők a célközönség reklám szempontjából lényeges pszichológiai tulajdonságait szakemberek segítségével térképezik fel. Az így szerzett ismereteket aztán közvetlenül felhasználják a minél hatékonyabb reklám kialakításánál. A munkájukat kutatóként végző pszichológusok persze mondhatják, hogy ők csupán tudományos kutatásokat folytatnak. A marketing területén alkalmazott pszichológiát művelők pedig arra hivatkozhatnak, hogy őket azért fizetik, hogy cégük fejlődését, növekedését segítsék elő. Ahogyan az üzleti szférában dolgozó pszichológusok jövedelme nagyságrenddel nagyobb a gyógyítás területén működő kollégáiknál, ugyanígy az óriáscégek pénzügyi ereje kormányzati döntéshozókat képes sakkban tartani. Nemzetközi és hazai tapasztalatok egyaránt arra mutatnak, hogy a megfelelő állami szervek a tudományos bizonyítékok növekvő száma ellenére vonakodnak komolyabb lépéseket tenni a hirdetői tevékenység ésszerű és a felnövő generációk egészségét szem előtt tartó korlátozása érdekében. Kivételt jelentenek pl. Kanada, Svédország vagy Anglia.

Az óriási bevételek viszonylag szűk körben, az adott cégeknél és érdekeltségi körükbe bevont véleményformáló és döntéshozói körnél jelennek meg, míg az okozott kár sokmilliós, szervezetlen, érdekeit, jogait érvényesíteni nem képes népességnél jelenik meg. Az egészségtelen életmódot folytató személy sokba kerül mindenkinek, és őt könnyű azonosítani, majd az életbiztosításoknál hátrányosan megkülönböztetni, hiszen személyes szabadságjogát alkalmazza, amikor iszik és dohányzik. A megbetegítő szokásokat vele még öntudatlan korában megkedveltető cégek pedig széttárják kezüket, mondván, hogy senkinek sem kötelező dohányozni, inni és dagadtra enni magát. Az érintettek megvilágosodásáig hosszú út vezet. Álljon itt érdekükben egy buddhista jó tanács: ne keresd kenyeredet olyan foglalkozással, amivel árthatsz másoknak!

Lust Iván