Sámánok, hivők titkai

A vallásos érzület tiszteletet parancsol, de a tudományos gondolkodás többnyire bizonyíthatatlannak tartja a hit dolgait. Az utóbbi években agykutatók kezdték vizsgálni a vallásos áhitat és elragadtatottság idegrendszeri mechanizmusait. Felfedezéseik nyomán egyes tudósok arra a következtetésre jutnak, hogy a vallásos élményekre való képesség az emberi agy jellegzetes tulajdonsága. Ezt az irányzatot neuroteológiának is nevezik.

Sok felmérés alapján tudjuk, hogy az emberek jelentős része, akár 30 vagy 50 százaléka is átélt már életében valamilyen, a fentiekhez hasonló, transzcendens élményt. Sokan vannak, akik minden ésszerűségük és felvilágosultságuk ellenére jelentőséget tulajdonítanak megérzéseiknek, sejtéseiknek. Gyakran a tudósok is ilyen módon akadnak rá - persze az alapos tudományos munka közben - felfedezéseikre. Mindezeket az élményeket és tapasztalatokat egy sajátos, megváltozott tudatállapotban éljük át. Ez a tudatállapot a normálisnak érzett és elfogadottól eltérő kapcsolatot teremt a világgal, saját magunkkal, testünkkel. A megváltozott tudatállapotoknak régen, és bizonyos kultúrákban ma is, a közösségi életbe jól beágyazott helyük volt és van, azaz mindenki ismeri az ilyen jelenségeket, és pontosan tudja, mikor és mire lehet őket használni. A modern időkben egyedül elfogadhatónak tartott tudományos gondolkodás és világkép azonban nem tud mit kezdeni ezekkel a tapasztalatokkal. Leszámítva a vallási intézmények által szentesítetett eseteket, az ilyen tapasztalatokról beszámoló emberek gyakran kétes értékű nyilvánosságot kapnak, szélhámosnak vagy pedig elmebetegnek minősítik őket. Tudományos területen pedig a szakmai közösségből való kizárást kockáztatja az a szakember, aki beszámol arról, hogy ilyesféle megérzések és tapasztalatok felhasználásával dolgozik. Igaz, hogy a spirituális, misztikus, sámánisztikus és egyéb irányzatok, gyógymódok burjánzása valóban óvatosságra is int.

Michael Winkelman, az Arizonai Egyetem antropológia szakának oktatója a sámánizmus kutatásával foglalkozik és nagy, kultúraközi összehasonlító vizsgálatokat végzett. A sámánizmus az egyik legrégebbi vallási megnyilvánulás, amely meglepő hasonlóságot mutat a legkülönbözőbb földrajzi helyeken. Ez az emberi agy felépítésére vezethető vissza. A sámánok rendkívül fontos szerepet töltöttek be saját közösségeikben. Technikáik, amellyel a megváltozott tudatállapotot a közösség tagjaival együtt elérték, ma is számos vallási és egyéb rituáléban, szertartásban megtalálhatók. A sámán közvetített a szellemek és a közösség tagjai között. Ezzel lehetőséget nyújtott arra, hogy az emberek belső, lélektani folyamataikkal bánni tudjanak. A megváltozott tudatállapotot a sámán közösségi szertartások keretében felhasználja a gyógyításra - írja Winkelman - mivel az agy tudattalan struktúráit aktiválja, és egyidejűleg a közösségi támogatás erejére is támaszkodik. A közösségben együttesen átélt megváltozott tudatállapot és látomásos, képi agyműködés olyan bonyolult információk feldolgozását és integrációját teszi lehetővé, amelyet a fogalmi gondolkodás -elszakadva a mélyebb érzelmi és fejlődéstörténetileg ősibb agyi gyökereitől - nem lenne képes. Más kérdés, hogy egy adott földrajzi helyen és történelmi korban az emberek mit gondolnak minderről, milyen hitek és ideológiák érvényesek. A lényeg az az agyi felépítésünkből fakadó képesség -nevezhetjük a test bölcsességének is - amely rendelkezésünkre áll, ha tudunk bánni vele - és ha társadalmi körülményeink lehetővé teszik használatukat.

Lust Iván