Boldogság pirulák nélkül

A rémisztő statisztikákat olvasva, hogy a lakosság 10-15%-a depressziós vagy azzal közeli állapottól senyved, könnyen gyanakodni kezdhetünk, hogy talán még mi is azok vagyunk. Napjainkban népszerű mítoszok vannak forgalomban, melyek azt állítják, hogy a depresszió "szerotoninhiány", amit csak pótolni kell, és ettől az megszűnik. A depresszió és szerotoninhiány kapcsolatát azonban így általában soha nem igazolták, ez csak a tudományos részigazságok általánosítása és aprópénzre váltása.

Emberi szinten jó példája ennek, amikor valaki erején felüli célokat tűz ki, és amikor ismételt próbálkozásokkal sem ér célt, akkor reményvesztett lesz, összeomlik, vagyis depresszióssá válik. Miért adaptív ez? Mert megóvja őt a további fölösleges harctól, hogy energiáit olyanra fecsérelje, ami nem megy neki. Hasonló jelenség mehet végbe a "nyugdíjas-depresszió" kialakulásánál vagy a munkanélkülivé váláskor. A nyugdíjazást vagy a munkanélkülivé válást az egyén a szociális hierarchiából való kitaszítottságként élheti meg, és ilyenkor depresszióssá válik.
A depresszió visszavonulást, energiatakarékosságot, a kapcsolatok és az élet újrastrukturálásának lehetőségét jelenti.
Mind állati, mind emberi szinten depresszióhoz vezethet a szeretett személy elvesztése is. Ennek ősi mintája az a helyzet, amikor az állat vagy embergyerek elszakad szüleitől. A kicsinyek első reakciója az anyát hívó vokalizáció, vagyis a sírás. Ám ez sok energiát követel, és egy idő után a kicsinyek elcsendesülnek, apátiába burkolódznak, csendben fekszenek, étvágyuk, testhőmérsékletük lecsökken. Ez a depressziószerű állapot valójában megint csak a túlélést szolgálja, mert "takarékra" állítja a kis állat vagy embergyerek életműködéseit, s így nagyobb esélye lesz arra, hogy szülei vagy a fajtársak megtalálják. A cunami után még egy héttel is találtak egy túlélő csecsemőt, aki életét ennek a "depressziós" mechanizmusnak köszönhette.

Sok kutató úgy véli, a depresszió a behódoló, önalávető viselkedés eltúlzása. Mivel ez a viselkedés a nőkre sokkal jellemzőbb, ezért a nők körében a depresszió sokkal gyakoribb megbetegedés.
A depressziós tünetek további evolúciós előnye, hogy az egyént felmenti társadalmi-közösségi kötelezettségei alól, és fokozott odafordulást, segítő magatartást vált ki a környezetből.
A szülés utáni depresszió érdekes evolúciós felfogása azt állítja, hogy elsősorban azok a nők esnek szülés után depresszióba, akiknek valamilyen okból korlátozottak az erőforrásaik csecsemőjük ellátására. Az archaikus társadalmakban ez egyfajta felszólítás volt a rokonok felé, hogy a nő támogatásra szorul. Egy 1999-es vizsgálatban, akik egyedülállók voltak, vagy rossz házasságban, szegénységben éltek, vagy terhességük nem kívánt volt, azok hátrányaik arányában akár ötször nagyobb mértékű depressziót mutattak, mint azok, akiknél ilyen nehézségek nem álltak fent.