Imádót keresők kíméljenek!

Az első találkozás leendő szerelmünkkel lehet nagy izgalommal várt kivételes alkalom, de lehet véletlen, futólagos egymásra pillantás, amit később követ a megismerkedés. Általában nagy jelentőséget tulajdonítunk első benyomásainknak és sokszor ezek alapján szánjuk rá magunkat a kapcsolat elmélyítésére is. Nagy gonddal készülünk, rá, és kész szenvedés, amíg megtaláljuk a legmegfelelőbb ruhát, frizurát és sminket. Kölcsönösen igyekszünk saját magunk egyik legjobb változatát bemutatni - és közben sokszor akaratlanul is hazudunk. Mit is látunk a másikon, és mit vonultatunk magunk is fel az első randevú során? Hogy derül ki, ha kiderül, az igazság?

A partnerkeresés sokaknak hosszas, gyakran fájdalmas, néha boldog élményekkel teli folyamat. A Pszimail levélírói gyakran számolnak be szerelmi viszontagságaikról, az első jó benyomásokat és fellobbanó vonzalmakat követő csalódásokról, kiábrándulásokról. A jó benyomás keltése már a hirdetésszövegekben megkezdődik és a személyes találkozáskor folytatódik. Nyilván rossz előjel, ha valaki nem is igyekszik jobbik énjét felvonultatni ilyenkor. Szerencsés esetben a találkozó felek képesek vállalni saját magukat, úgy, ahogy vannak, kisebb nagyobb külső és belső hibáikkal, mérsékelten sikeres életútjukkal, a rendkívüliséget teljességgel nélkülöző munkakörükkel együtt. Ahogyan mondani szokták, az ilyen partnerek nem árulnak zsákbamacskát.

Sok esetben azonban a nagyszerű induló benyomások, a gyorsan felfutó érzelmi és testi kapcsolat hamarosan új, kellemetlen tapasztalatoknak adja át a helyét. Megismerjük a vonzó partner párhuzamos kapcsolatát félig elhagyott férjjel vagy gyakrabban feleséggel, felfedezzük, hogy amúgy kielégítő szexuális kapcsolatunk ellenére a férfi éjjelente internetes pornóoldalak mellett elégíti ki magát, vagy éppen korábbi barátnőjével is tovább találkozgat. Kiderülhet, hogy odaadó szerelme azonnal háttérbe szorul, ha munkájáról, hivatali előmeneteléről vagy a haverokról van szó, vagy ezen ürüggyel más szerelmi kapcsolatait ápolja. Az igazi problémát talán nem a kifejezett szélhámosok okozzák, erre ép érzékű partner hamar rájön. A gond azokkal van, akik nem tudatos megtévesztés vagy előnyszerzés céljából hazudnak és mutatnak a valódinál sokkal kedvezőbb képet magukról, hanem akiknek ez belső szükségletük, és maguk is hisznek abban a lényegében hamis képben, amit magukról fenntartanak. Az ilyen kapcsolatok nagyon szorossá tudnak válni, miközben folyamatosan van valamilyen visszatérő hiányérzet, legalább az egyik félben, hogy mégsem teljesedik ki ez a vonzalom. Ennek oka sokszor egy sajátos személyiségprobléma lehet.