Mindenki hazudik

Naponta legalább hússzor hazudunk, füllentünk vagy blöffölünk, de lehet, hogy ennél többször is. A nők inkább félelemből, míg a férfiak egy-egy probléma elkenése miatt nem mondanak igazat.

Az ámítás csoportjába sorolhatjuk a túlzást, hencegést, a nagyotmondást is, amely eszközökkel gyakrabban élnek férfiak, mint nők. De míg az irodalomban szórakoztatónak, regényesnek találjuk Peer Gynt fantáziálgatásait, Háry János nagyotmondásait, Krúdy Szindbádjának kalandorkodásait, addig a valóságban egy-egy ilyen férfi mellett bizony nehezen találjuk a boldogságot, gyakran eltévedhetünk a hazugságok rengetegében.

Ámítás a virtuális világban

Az ámítás és önámítás gyakori vendég az interneten is. Egy blogger saját élményként elmesélhet mással megtörtént esetet, netán egy "városi legendát", a fórumozó szájberhuszár sokkal bátrabban viselkedik egy szócsatában, mint azt tenné egy szemtől szembeni vitában, a randivonalon ismerkedő ember az önfényezéstől elkezdve a félrevezetésen át egészen a több szálon futtatott kalandorságig bármilyen hazugságra rákaphat, az arctalanság, az álnév mögé bújás megóvja őt a felelősség őszinte felvállalásának terhétől. Az interneten való kommunikáció persze nem minden esetben hazugság, de egy efféle ismerkedésben nem árt a sokkal nagyobb óvatosság.

Nincs pókerarc, csak fegyelmezettség

Egyfajta hazugságnak, képmutatásnak tekinthető a kártyajátékokban, maffiajátékokban stb. alkalmazott blöffölés és pókerarc is. A látszat azonban csal. A komoly pókerjátékosok úgy tartják, tévhit, hogy a játékban egyedül a blöffölés és a játékostársak jelzéseinek elcsípése vezet a győzelemhez. A pókerarc sem feltétlenül szükséges. Bár fontos elkerülni, hogy testbeszéddel információkat adjanak, de ez inkább fegyelmezettség, mint hazugság, és ez közel sem olyan lényeges része a játéknak, mint az alapok, szabályok alapos megtanulása és a gyakorlás.

Az sem helytálló elgondolás, hogy a pókerben kiválóan blöffölő ember fontos emberi kapcsolataiban is folymatosan őszintétlen. Egy blöffölős játék által megtanulhatjuk, hogy hétköznapi helyzetekben, például munkahelyen, hogy lehet hitelesebb "pókerarcot" vágni, vagy hálát, lelkesedést színlelni, de az, hogy családi vagy párkapcsolatainkban mennyire vagyunk őszinték, sokkal mélyebben gyökerező dolog, mintsem hogy egy kártyajáték által át tudnánk kódolni azt.

Az elhallgatás, amelynek a révén megvonunk a másiktól egy fontos információt, megbocsátható például akkor, amikor a nagymamának már csak hetei vannak hátra, de nem hajlandó tudomást venni arról, hogy meghalhat, és mi megszépítendő utolsó napjait nem szembesítjük őt az igazsággal. De az elhallgatás már hazugságnak számít például akkor, ha gyermekünktől megkérdezzük, mi történt aznap az iskolában, és erre ő - elhallgatva a karót, amelyet a töri órai röpdolgozatára kapott - azt feleli, semmi különös.

A férfiak és nők nem egyformán tolerálják a hazugságot

A hazugság nem könnyű elfoglaltság. Nagyon sok fantáziára, alaposságra és kiváló memóriára van szüksége annak, aki nem akar lebukni. Márpedig hazugságon igen hamar rajtakapható az ember, ha nem figyel oda a hazugság részleteinek kidolgozására vagy a testbeszédjére.

Kőszeg Sára szerint nemtől függetlenül természetes a bacsapottság, kiszolgáltatottság érzése és a bizalom megrendülése, persze a hazugság tartalmától, milyenségétől és mennyiségétől függően. Férfiak és nők azonban másképp dolgozzák fel a történteket. A férfi inkább magában őrlődik, bizalmatlan képzelgéseiben akár a paranoia határáig is el tud menni, erre jó példa a Tágra zárt szemek című film. A nő megalázottságát, dühét jobban kifejezi: újra meg újra szembesíti partnerét a tettével, meg akarja érteni hazugságának okát, és folyamatos megnyugtatást vár. A bosszúvágy mindkét nemnél megjelenhet, talán a férfiaknál, büszkeségi okokból, valamivel erősebben.

A hazugságot el lehet ítélni, lehet ellene harcolni, de tény: blöff, elhallgatás, füllentés, ámítás nélkül nem kerek a világ. Hazugság nélkül szürke és végtelenül unalmas lenne az élet. Ez az igazság.

Dukát Csilla