Képzelt barátok és valódi testvérek

Gondot jelenthet-e egy iskolába készülő kisfiú életében, ha több lány osztálytársa lesz, mint fiú? Normálisan fejlődik-e az a kisgyerek, aki képzelt barátokat talál ki magának? Traumát jelenthet egy gyereknek az, ha édesapja második házasságából féltestvére születik? Olvasóink kérdéseire válaszol Benda Viktória gyermekpszichológus.

Tisztelt Asszonyom!

Egy, a 2 éves kisfiamat érintő kérdésben kérem a segítségét. Bár sok gyakorló szülőt - idősebbet és korombelit is - megkérdeztem az ügyben, szeretnék egy "hivatalos", szakértőtől származó választ is kapni. 6 hete született meg a kislányunk, Sára. Fiammal érzésem szerint nagyon jó a kapcsolatunk. Kellő odafigyeléssel és komolysággal egyengettük eddigi életét. Bár az elmúlt hetekben a húga születése miatt figyelmünk egy része szükségszerűen elfordult tőle, meggyőződésem, hogy nem foglalkozunk vele kevesebbet, mint eddig, a problémánkat laikusként mégis ehhez a körülményhez tudom kötni leginkább.

Újabban ugyanis - nem tudok jobb szót rá - fantáziál. Kitalált magának egy barátot, "Bidi"-t. Bár ritkán esik róla szó, erőltetni pedig nem láttuk jónak, olykor-olykor szóba kerül, hogy ez a képzeletbeli barát éppen elment a nagyihoz Sopronba, vagy valami mást csinált. Tegnap este, mikor elaltatni próbáltam, ismét szóba került Bidi, de összefüggésbe hozva egy ismerős házaspár kislányával, Lilivel. Eddig teljesen úgy gondoltam, hogy Bidi valamiféle "pótszer" lehet a számára, de a tegnapi elszólás miatt már nem vagyok benne biztos, hogy így van. Sokszor játszik például a szavakkal főleg, ha zenét hallgatunk. Bizonyos szavakon megakad a figyelme, és arra mond néha hasonló hangzású, ámde értelmetlen szavakat. Lehet, hogy Bidi azonos Lilivel, és csak játszik a nevekkel is? (Lilivel egyébként viszonylag sokszor találkozik.)

Egyáltalán mennyire kell komolyan venni az ilyen jellegű fantáziálgatást? Korával jár, hogy kitalál dolgokat? Az utóbbi kérdést azért is különösen érdekesnek tartom, mert tegnap este a ruhatartó állványon heverő nadrágomra is azt mondta, hogy az egy kutya. (Persze én elsőre nem értettem, de kiváncsiságom nem hagyott nyugton, így felkeltünk, és felkapcsolt világításnál is megkértem, hogy mutassa meg, hogy hol van a szobában a kutya.) Mint szülő természetesen aggódom. Remélem, hogy mindez normális, és csak az egész napos rohangálásban és ravaszkodásban elfáradt agy utózöngéi. Kérdésem tehát az, hogy normális viselkedés-e ez egy 2 éves 2 hónapos fiútól.

Tisztelettel

Ákos

Kedves Ákos!

Nyugodjon meg, kisfia viselkedésével, fantáziálgatásaival minden rendben van!

Ahogy ön is gondolta, ehhez hasonló kitalálások (melyeknek azért többnyire valóságalapja van: Bidi és Lili) előfordulnak ekkorka gyermekeknél, kistestvér születésétől függetlenül is.

Kisfiánál ez a társra találás valószínűleg a kistestvér születéséből fakad: Önöknek született egy második gyermekük, kisfiának a képzelete pedig létrehozta Bidit. Gondolatban foglalkozik vele, elképzel vele kapcsolatban eseményeket, dolgokat - mindezzel elősegíti, hogy kistestvére érkezését elfogadja és feldolgozza. Segítsék őt ebben, fogadják el ezt a "képzelt barátot", és kérdezgessék nyugodtan Bidiről!

Kívánom, hogy továbbra is ilyen figyelmes és együttérző édesapja legyen kisfiának!

Üdvözlettel: Viktória