Női könny-stratégia

Mit ér el egy nő, ha könnyek csillannak meg a szemében? Hillary Clinton New Hampshire-i könnyes győzelme kapcsán több politikai elemző is úgy véli: az áhított célt. Valóban ilyen ereje lenne egy nő párás tekintetének, korra és életszituációra való tekintet nélkül? A szociológus szerint egy fiatal, törékeny nő szinte bármikor zokoghat, de egy idősebb asszonytól furcsa és megrendítő, ha sírva fakad. A magyar politikus úgy gondolja: a sírás nem lehet kampánystratégia, a pszichológus viszont civilben is önuralomra int.

A szituáción és a kultúrán kívül a neveltetés is beleszól abba, hogy ki mennyire nyílt érzelemnyilvánító. C. Molnár Emma pszichológus szerint ez az úgynevezett "érzelmességre nevelés" már egészen kicsi korban elkezdődik.

"Azt mondja az aktív pszichoanalízis atyja, Wilhem Stekel, hogy az indulat nem más, mint szocializálatlan érzelem. Ha egy egészen fiatal csecsemőnek, alap indulati arckifejezéseket mutatnak, azokat adekvátan viszonozza. Ez azt jelenti, hogy az indulati élet kifejezési tára gyakorlatilag egy biológiai kód. A társadalom, a nevelés, a beszéd, a szocializáció arra való, hogy ezeket az alapindulatokat érzelemmé szelídítse."

C. Molnár Emma egy érdekes megfigyelésről is beszámol, ami arra ad választ, miért sírnak könnyebben a lányok.

"Az anyák általában nagyobb odafordulást mutatnak a fiú csecsemő sírására, mint a lányokéra. Valószínűleg tehát a lányoknak az alapindulati kifejezésére kevesebb pozitív visszajelzés jut az életkor első időszakában, ezért a későbbiekben is az indulaton túl sokkal differenciáltabb érzelmi eszközökkel próbálnak a környezetükből reakciókat kiváltani."

Az önuralom vonzóbb

A pszichológus szerint azonban a női könnyek nem csak ezért érdekesek. "A női könnyek nagyon erősen billegnek az indulat és az érzelem határán" - mondja C. Molnár Emma.

"Nagyon sok nő tud érzelmeket ezen a határon kifejezni. Nem szavakat használ, mint a veszekedős boszorkányok, hanem sokkal inkább a mimikát, a könnyet, a mosolyt, a nevetést, hívja segítségül. Mert a könny nem csak negatív érzelmeket jelezhet, hanem elsodró indulatú jókedvet is. De azért elsősorban ez mégiscsak egy olyanfajta eszköz, amely szavak nélkül a másik együttérzését, szolidaritását, vigasztalását, törődését próbálja megvenni."

A szakember azt is segít megérteni, hogy mi a baj a zokogással, hiszen a könny voltaképpen egy elfogadott érzelmi eszköz.

"Ez mégiscsak az intim szféra része" - mondja C. Molnár Emma."A nők jelentős része viszont nem nagyon tesz különbséget az intim magánszféra és a közszféra között - tehát a főnöke előtt is ugyanúgy elbőgi magát, mint a férje vagy a barátnője előtt."

"Sokkal nagyobb ereje van annak, hogyha egy nő fékezi magát, azaz az indulatot, az érzelmet, a fegyelem nyelvén tudja kifejezésre juttatni. Ennek lényegesen nagyobb mozgósítóereje van, mint a heves érzelemkitörésnek. A kontroll, az önfegyelem, a szituáció felismerésének súlya többek számára lehet vonzó vagy elfogadott, még akkor is, hogyha ez a magánszférában történik. Csakhogy ezt viszonylag kevesen tudják, csak a nagyon kulturált és érzelmileg differenciált nők használják ezeket az eszközöket."

Lépj ki a szituációból!

Vannak persze olyan helyzetek, amikor akár akarjuk, akár nem, megindul a könnyek árja, és persze vannak, akik nem akarnak sírni, szégyellik a nyilvánosan elkövetett könnyeket, és dühösek magukra, ha mások előtt törik el a mécses.

Sára is ilyen, aki egy igazságtalan felmondás miatt "hagyta el magát" a munkahelyén. "Életem egyik legmegszégyenítőbb pillanata volt, amikor a főnököm szeme láttára elsírtam magam" - meséli. "Ez alól az sem mentesít, hogy úgy éreztem, kicsinyes indokok alapján, igazságtalanul rúgnak ki. Bár korábban már bizonyítottam, azt kaptam az arcomba, hogy egy nő nem elég kemény, ha üzletet kell kötni. Úgy éreztem, hogy pont azzal adok igazat a görény főnökömnek, hogy ott pityergek az orra előtt, mint valami pisis óvodás."

C. Molnár Emma pszichológus gyerekesnek találja az ilyen viselkedést, és a szituációból való kilépést javasolja az ilyen esetekre.

"Ilyenkor minél hamarabb el kell hagyni a szobát, keresni egy olyan zugot, ahol az ember átadhatja magát az érzelmeinek. Az önmagunkkal való lét, a szituációból való kilépés nagyon fontos önvédelmi eszköz. Aki nem tudja kivárni, hogy ilyenkor egyedül maradjon, az tényleg azt a szégyenérzetet élheti át, mintha egy kicsit bepisilt volna a másik jelenlétében."

Mérsékelt önmérséklet

Timi viszont általában jól kezeli a "meleg" munkahelyi helyzeteket, higgadt marad az irodában, viszont gyakran gombóc nő a torkában a moziban vagy a televízió előtt. "Egy megható jelenet vagy amikor valaki valamilyen nem mindennapi örömet él át a képernyőn, mindig hatással van rám. Ilyenkor sírósra vált a hangom, bepárásodik a szemem, teljesen elérzékenyülök."

A magánszférában helye lehet az ilyen könnyeknek, de nyilvánosan a túlzásba vitt empátia is megütközést kelthet. C. Molnár Emma szerint az önfegyelemnek és az önmérsékleti gyakorlatoknak nincs nagy keletje manapság.

"Sokkal inkább az 'éld meg magad!', 'mutasd meg magad!', 'legyél őszinte, ne takargass semmit!', a divatos, mint az önkontroll. Csakhogy egyesek egy Niagara-szerű, gát nélküli érzelemnyilvánítást tartanak szabadságnak. Azt gondolom, ez nagyon sok esetben inkább megszégyenítő."

A szakember ezzel együtt a önfegyelmezés terén is önmérsékletre int.

"A deszkakemény fegyelmezési mód, ami katonássá tesz valakit, szintén túlzás. Az a fajta lehet hasznos, amelyik megmutatja, hogy van érzelmem, de uralkodom magamon. Kontrollálni bírom magam, van érzelmem, de nem mindegy, hogy milyen szituációban és kinek jelenítem meg az érzelmeket" - fejezi be C. Molnár.

Kovács M. Veronika