Kódolt hűtlenség

Valóban hajlamosabbak a férfiak a hűtlenségre? Megváltozhat-e egy alapvetően hűtlen férfi? Van-e különbség a két nem hűtlenkedési szokásai között, és milyen a tipikus csalfa pasi? A kérdésekre egy most megjelent angol tanulmány és egy magyar szakember keresi a válaszokat.

A szakember ezzel együtt úgy gondolja: lényegi különbség van a férfi- és a női hűtlenség között.

"A férfiak 'belső parancsnak' engedelmeskedve igyekeznek minél több helyre eljuttatni a genetikai kódjukat, vagyis minél több nővel kapcsolatot létesíteni" - erősíti meg az angol cikk állításait a magyar szakember.

"Ilyenkor nem a csábítás vagy a hűtlenség a fontos, hanem a magát megmutató és reprodukálni akaró, fajfenntartó magatartás" - véli a pszichológus, aki azt is hozzáteszi, ezen sokat változtatott a XX. században elterjedt modern fogamzásgátlás.

"A férfihűtlenség megítélése sem teljesen egységes, hiszen még ma is vannak olyan kultúrák, amelyekben a férfiak szexuális szabadsága biztosított, és nem minősítik erkölcstelen dolognak azt. A női hűtlenség viszont teljesen más dolog" - folytatja C. Molnár Emma. "A nő behívó, becsábító és befogadó elem a szexuális életben. A női bájt, a férfi figyelmének önmagára fordítását a régi korokban kövezéssel vagy máglyahalállal büntették, de ma is sokan elítélik az ilyen női viselkedést: csapodárnak nevezik, vagy még durvább szavakkal illetik az ilyen magatartást."

Néha a csajok is úgy vannak vele

Magda szerint viszont a nők semmivel sem jobbak, mint a férfiak. "Ez nem pasi- vagy nő-függő: ez egyén-függő" - mondja a harmincéves, irigylésre méltóan vonzó és okos nő, aki - saját bevallása szerint - soha, senkihez nem volt hűséges.

"Inkább abban van különbség, hogy a férfiakat a vérük hajtja, amíg a nőknél a vágy rafinériával párosul. Még akkor is, ha nekem is volt olyan viszonyom, ami nem volt több, mint puszta szexuális vonzódás, pedig ezt tipikusan férfimagatartásnak gondolnánk. Csináltam olyan dolgokat, hogy azt másnál igazi szemétségként értékeltem volna, de az ember saját magát nagyon könnyen és nagyon gyorsan fel tudja menteni." Magda szerint az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi számít "hűtlenkedésnek".

Kriszta szerint például nem kell feltétlenül az ágyig eljutni, hogy megcsalásról beszéljünk.

"Én a szerelmi háromszög összes csúcsán tanyáztam már, voltam szegény, megcsalt asszony, piszok szerető és szerelmes félrelépő. Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy engem már akkor is mardosott az önvád és rettegtem a lebukástól, amikor csak egy meghitt vacsorát 'követtem el' egy kollégával, míg a volt férjem nem értette, miért érint rosszul, amikor összeborulva lassúzott egy közös barátnőnkkel."

C. Molnár Emma szerint ebben a kérdésben sincs férfi- vagy női megítélés:

"Ez elsősorban nem pszichológiai, hanem egy társadalmi megítélési, azaz egy morális szabályozási kérdés. Hiszen hűtlenségről beszélhetünk akkor is, ha a kapcsolat három alappillére: az együtt vállalt élet, az együtt vállalt teherviselés, együtt vállalt családtervezés, utódgondozás közül akár csak az egyik is sérül. Ez még akkor is igaz, ha egy de facto nem lép semmilyen szexuális kapcsolatra egy harmadikkal egyik fél sem" - fejezi be a pszichológus.

Kovács M. Veronika