Szakács Zoltán szerint nem csak a horkolóknak lenne hasznos felkeresni a szakklinikát, hanem mindenkinek, aki rendszeresen úgy érzi, hogy képtelen éjszaka kipihenni magát.
"Van például a nyugtalan lábszindróma, amikor a beteg alszik, de periodikusam megmozdítja a lábát, ugyanis furcsa zsibbadást érez. Ennek oka a fájdalomérző idegek károsodása, amely korfüggő, főként idősebb korban jelentkezik. A betegnél a fájdalomérző idegrost ok nélkül jeleznek az agynak, ami miatt az agy kiadja a parancsot: azonnal emeld el a lábad, mert ott valami gond van. Ez a rendellenesség is mikroébredéseket idéz elő, tehát a beteg nincs is tisztában azzal, mi történik vele éjjel, csak azért megy el az orvoshoz, mert kialvatlan. Az orvos ilyenkor altatót ír, ami nem fog használni, úgyhogy a beteg visszamegy, egy idő után ő lesz a "nemszeretem beteg", mert semmi sem segít rajta, hiszen senki sem gondol arra, hogy nyugtalan lábszindrómája van, amit nem altatóval kell kezelni, hanem egy másik típusú gyógyszerrel, amire jól szűnnek a panaszok."
Szakács Zoltán szerint ezért annak, akinek az alvásával vannak problémái, szakorvost érdemes felkeresnie, akinek a feladata kideríteni, mi az oka a rendszeres kialvatlanságnak, a nappali aluszékonyságnak.
"A vizsgálat során szinte minden esetben találunk oda nem illő jelenséget: beszédet, horkolást, sikoltást, kiáltást, mozgást."
A fogcsikorgatás is alvászavar
Van, akit nem az horkolással vagy az alvás közbeni beszéddel, hanem a fogcsikorgatással kerget ki a párja a világból.
"A fogcsikorgatás is alvászavar, amely túl azon, hogy tönkreteszi a fogzománcot - hiszen ilyenkor hihetetlen nyomás nehezedig a fogakra -, ugyanolyan mikroébredést okoz, mint a nyugtalan lábszindróma" - mondja Szakács Zoltán.
"A fogcsikorgatás hátterében általában az állkapocs záródási problémái állnak. Ha a két állkapocs záródása nem szimmetrikus, mert az egyik kicsit kijjebb áll, mint a többi, akkor az egyik rágóizomzat jobban megfeszül, mint a másik, és ezt kompenzálandó, alvás közben intenzív izommozgás keletkezik, elég kellemetlen zajt okozva. Ettől aztán az alvó kialvatlan lesz, a társa szintúgy. Ez ellen könnyen lehet védekezni, akár fogszabályzással, vagy harapásemelővel. Ez utóbbi egy kis műanyag lemez, amit betesznek a két fogsor közé, és akkor csend lesz."
Alvási terror
Létezik viszont olyan súlyos alvási rendellenesség, amelynél valóban csak a különalvás lehet a megoldás. Ilyen a - szerencsére csak ritkán előforduló - alvási terror.
"A paraszomniás jelenségek valóban ijesztőek lehetnek. Ilyenkor a beteg nemcsak horkol, hanem, sikolt, kiált, torkon ragad, összetöri a bútorzatot. Ez a hasadt, furcsa állapot egy ősi ösztönünkre vezethető vissza: létezik bennünk ugyanis egy természetes védelmi mechanizmus, ami arra ösztönöz, hogy alvás közben is érzékeljük a környezetünket. Ha valami nem odaillő történik, akkor az agy mikroébredést produkál, pár pillanatig figyel, és vagy azt a parancsot adja ki, ébredj és menekülj, vagy azt, hogy nincs baj, aludj tovább. A paraszomiásknál az agy mindkét parancsot egyszerre adja ki, így a beteg először csak beszél, vagy jár, majd végül - attól függően, melyik alvásfázisban történik - lejátsza az álomtevékenységet."
A rohamok havonta, kéthavonta egyszer fordulnak elő. Ez a betegség jellemzően fiatal férfiaknál fordul elő, és nem ritkán magától megszűnik a kor előrehaladtával."
Akármilyen furcsán hangzik, a paraszomiás beteg jól alszik, vagyis kipihenten ébred, egyébként nehezen is ébreszthető. Vannak gyógyszerek, amelyekkel enyhíteni lehet a tüneteket, de meggyógyítani sajnos nem tudják még a paraszomniásokat.