Együtt a gyerekért

Sok szülő állítja, hogy csak a gyerek leki békéje miatt marad egy régóta megromlott házasságban, és vannak, akik emellett a gyermekelhelyezési per kimenetelétől rettegnek. Egy angol szakember szerint ilyenkor mégis bölcsebb lenne válni: a gyermeki lélekben ugyanis több kárt okoz a szülői feszültség, mint a különélés. A magyar pszichológus osztja ezt a nézetet, de nem hallgatja el a veszélyeket sem, a Kapcsolat Alapítvány elnöke pedig azt segít megérteni: miért érzi több szülő, hogy vesztese lett egy bontópernek.

Alpár Zsuzsa gyerekpszichológus egyetért abban, hogy egy megromlott házasság sorsáról a gyerek érdekeit szem előtt tartva, a kisebbik rosszat választva kell dönteni úgy, hogy mindeközben nem szabad őt alábecsülni: mindent hallanak és éreznek - bár nem mindig értik, mi zajlik a szüleik között.

"Vigyázni kell: amikor úgy néz ki, hogy elmélyülten játszanak valamivel, akkor is meghallják, amit nem nekik szánnak." Az EGO Klinika munkatársa szerint a családi feszültség miatt még a legkisebbek is szorongani kezdenek. "A szülők a létbiztonságot jelentik a gyerek számára, így, ha ez valami módon megbomlani látszik, akkor igazi egzisztenciális félelem alakulhat ki."

A szakember szerint a kicsi, 2-3 éves gyerekek sokkal kevésbé félnek a válástól, mint hinnénk: "A gyerek számára a család, az, hogy ők együtt vannak, olyan természetes, mint a négy évszak, vagy az, hogy nappal világos van és éjszaka sötét. Csak egy bizonyos kor után kezd el rettegni attól, hogy a család széteshet, akkor, amikor közösségbe kerül, és ott már másokkal előfordult ez."

Tagadhatatlan: a válás, és a válás utáni krízis kikerülhetetlenül megviseli a gyereket, hiszen egy újfajta életre kell berendezkedni. Ezért is fontos, hogy a szülő segítsen megérteni, azt, ami történt.

"Ha egy gyereket felkészületlenül ér egy ilyen élmény, akkor az olyan érzés a számára, mintha a világ esne széjjel. Az, hogy az 'apa-anya-gyerek molekula' nincs egyben többé, az a számára egy teljes megsemmisülés érzés lehet."

Se féligazság, se klisé

A szakember azt tanácsolja, avassuk be a gyereket a válás okaiba, hogy ne magát tegye felelőssé azért, ami történik.

Alpár Zsuzsa azt javasolja, a gyerek szintjén, de érthető módon mondjuk el mindent, és ne meneküljünk olcsó közhelyek mögé: "Az egy elég ócska szöveg, hogy 'apu és anyu már nem szereti egymást' - ráadásul a gyerek egy kukkot sem ért belőle. Az ilyen féligazságokból azt érti ki, hogy apu őt nem szereti, mert - mondjuk - nem mosott kezet, vagy visszabeszélt."

Alpár Zsuzsa szerint a kisebbik rossz, ha a gyerek látja az indulatokat, mint az, ha nem magyaráznak el neki semmit. "A zajos válásnál csak a lefojtott indulatok a rosszabbak" - mondja. "A szülők persze időnként fullánkosak egy válás alatt, de a gyerek legalább érzi az indulatot. Megérti, hogy a válás valamiféle szükséges rossz dolog lehet, és nem olyan, amit megünneplünk."

Alpár Zsuzsa arra is kitért, hogy nem szabad a gyereket megkérdezni, kivel akar élni, hiszen ezzel csak lepasszoljuk a felelősséget. "Nem igaz, hogy a 16 éves gyerek apja nem tudja, azt, hogy kinél lennél jobb helyen a csemete. Az sem jó megoldás, ha a gyerek életét kettéosztják a szülők, és fél évet az anyánál, fél évet az apánál él. Mindenkinek egy otthona van ugyanis, ahol a fogkeféje ott áll a tükör előtt, és ahol minden zajról tudja, hogy mi okozza."

Arra a kérdésre, hogyan kezeljük a csemeték családegyesítő fondorlatait, Alpár Zsuzsa úgy válaszolt: "Puszival. Minden gyerek megpróbálja újra összeboronálni a szüleit, hacsak nem nevelték mereven az egyikük ellen. Az ilyen próbálkozást sok szeretettel és még több tapintattal és határozottsággal kell kezelni."