Együtt a gyerekért

Sok szülő állítja, hogy csak a gyerek leki békéje miatt marad egy régóta megromlott házasságban, és vannak, akik emellett a gyermekelhelyezési per kimenetelétől rettegnek. Egy angol szakember szerint ilyenkor mégis bölcsebb lenne válni: a gyermeki lélekben ugyanis több kárt okoz a szülői feszültség, mint a különélés. A magyar pszichológus osztja ezt a nézetet, de nem hallgatja el a veszélyeket sem, a Kapcsolat Alapítvány elnöke pedig azt segít megérteni: miért érzi több szülő, hogy vesztese lett egy bontópernek.

Úgy tűnik tehát, hogy az összes résztvevő jobban jár, ha egy tönkrement házasságnak véget vetnek a felek. Hogy akkor miért félnek sokan mégis a válástól? János szerint ennek egyik oka a láthatás, vagyis a kapcsolattartás lehet.

"Én egyszerűen el voltam tiltva a lányomtól. A feleségem hol betegségre, hol halaszthatatlan programra hivatkozva rúgta fel a megállapodásunkat. Jó fél évig egyáltalán nem láttam a gyerekemet, és telefonon se nagyon beszélhettem vele. Aztán az is kiderült, hogy az exfeleségem szisztematikusan ellenem hangolta őt, olyan dolgokkal tömte a gyerek fejét, hogy alkoholista vagyok, ezer nőm volt, soha nem is szerettem őket."

Jánosnak rengeteg idejébe került, amíg a lányával helyrehozta a viszonyát, de a volt feleségével azóta se képes szóba állni. Meggyőződése szerint a kialakult helyzetben nagy szerepe volt a barátnőknek és az exanyósnak.

István, a fogadatlan prókátorok mellett, a felesége ügyvédjét is okolja, hogy a válása is hosszú és több szempontból elég durva volt. "Amikor a feleségem ügyvédje a gyerekekkel kapcsolatos ügyekben kezdte osztani az észt, azt fontolgattam, hogy felpofozom, de legalábbis rácsapom az ajtót. Mi tulajdonképpen mindenben megegyeztünk, erre jött ez az iszonyatos nőszemély, és azzal fűtögette gyermekeim anyját, hogy túl olcsón adta a megállapodást. Szerencsére nem sikerült teljesen elmérgesítenie a helyzetet."

Lélekrontó perek

Kardos Ferenc, a Kapcsolat Alapítvány elnöke is úgy gondolja, van, hogy a rossz tanácsok pont a harcos jogi képviselőtől származnak.

"Nem egy olyan esettel találkozunk, ahol a szülők mindenféle trükköket próbálnak meg, hogy a volt a társuk ne láthassa a gyereket. Ezeket sokszor nem is ők találják ki, hanem az ügyvédjük vagy egy barátjuk."

Kardos Ferenc egy szomorú esetet is felidéz: "Az alapítvány próbált segíteni egy szétesett családnak, amelyben a két lány évek óta nem látta már az apját. A szülők hosszú ideje perben álltak, kölcsönösen feljelentették egymást. A lányok könyörögtek, hogy vessenek véget ennek valahogy, és azt mondták: akkor akarnak találkozni az apjukkal, ha visszavonja a pert. De az apa meg nem tudott kilépni ebből a helyzetből. Látszott, hogy szenvedett, hogy hiányoztak a gyerekei, de képtelen volt abbahagyni a gyűlölködést. Az a szomorú, hogy mire vége lesz a pernek, felnőttek lesznek, és teljesen elhidegülnek az apjuktól."

Akár jóra is fordulhat

Kardos Ferenc szerint tehát nem mindegy, hogy milyen a válás. "Több európai országban, ha a felek nem tudnak megegyezni egymással, akkor egy mediátorhoz küldik őket, ahol nem az a cél, hogy összeugorjanak. A mediáció eredménye egy békés válás, amelyben nincsenek vesztesek és győztesek, mint a bírósági ítélet után. Mindketten győztesnek érzik magunkat, és megmarad a kapcsolat. Magyarországon sajnos nem ez a divat, sőt, megkockáztatom, hogy ahogy ez Magyarországon zajlik, az akár ártalmas is lehet."

A békés megegyezésre való törekvés, a mediáció akár abban is segíthet, hogy megelőzzük a válást. Kardos Ferenc egy olyan ügyet is felelevenít, amelyben a felek egy olyan megegyezést írtak alá, hogy most egy darabig külön élnek, és megpróbálnak egy családterápiára elmenni. A próbaidő után aztán képesek voltak újra együtt élni.

Apa és anya - ne legyen ellenség

A Kapcsolat Alapítvány elnöke szerint az esetek többségében, amikor a szülők hozzájuk kerülnek, már nagyon rossz a helyzet. "Ilyenkor a gyerekek jogaiért harcolunk, hogy mindkét szülővel tarthassák a kapcsolatot. Az a célunk, hogy a gyerekek ne úgy éljék le az életüket, hogy van valahol egy ellenségük, aki a saját apjuk vagy a saját anyjuk. Sok esetben a szülő már megfeledkezik a gyerek érdekeiről, és csak a bosszú marad. Arra kell rávezetni őket, hogy válasszák külön a házastársi kapcsolat és a szülői kötődést."

A szakember a különböző veszélyekre is felhívja a figyelmet: "A gyereknek később a saját párkapcsolatában is gondok lehetnek, mert nem látott egy olyan mintát, amiben a másik szülő is megmutatkozik. Más esetben a gyerek kamaszkori devianciába menekülhet, ha hiába keresi az apapótlékot."

Kardos Ferenc még egy fontos problémára hívja fel a figyelmet: "A látogató szülők - akit mi gondoskodó szülőknek nevezünk - sokszor évekre eltűnnek, és ezt senki nem sérelmezi. Pedig ez éppen úgy kötelessége lenne, mint - mondjuk - a gyerektartás, és az elmaradást éppen úgy szankcionálni is kellene."

Nem titok persze, hogy a látogató szülők - leggyakrabban az apák, azért lépnek ki a képből, mert nem akarják felvállalni a konfliktust a volt a társsal. Sok anya ugyanis hajlamos kígyó-békát kiabálni, pedig még az is lehet, hogy jobban járna, ha nem tenne ilyet.

"Volt egy olyan eset, hogy egy nőt otthagyott a férje négy gyerekkel, de a nő nem engedte, hogy szidják a férfit, sőt a gyerekeket arra nevelte, hogy szeressék az édesapjukat. Eltelt pár év, és a férfi visszakuncsorogta magát: azt a házasságot néhány hónap alatt rendbe lehetett hozni, mert nem mérgesedett el a viszony" - mesélte Kardos Ferenc.

Kovács M. Veronika