Apai ösztönök

Egy nőnek könnyű anyává válnia, hiszen van kilenc hónapja, amíg a szíve egyszerre dobban a babáéval, ezalatt a hormonok és a pszichológiai változások megteszik a hatásukat. Az leendő apák azonban csak kívülről figyelik az eseményeket, így nekik sok mindennel meg kell birkózniuk, hogy testileg-lelkileg felkészülve álljanak helyt az új szerepben - ám kanadai tudósok szerint a férfiak is kapnak ehhez hormonális támogatást.

Tari Annamária szerint az apaságot már a terhesség alatt meg kell alapozni, be kell vonni a férfit a nő testében zajló változásokba.

"A legegyszerűbb, ha együtt mennek el a szülők már az ultrahangra is, meghallgatják a kicsi szívhangjait, és - amikor a terhesség már kívülről is érzékelhető, tehát a második trimeszter alatt - a papa is megtapasztalja meg a baba mozgását. Abban kell tehát segítni neki, hogy kontaktust tudjon létesíteni a leendő gyerekkel. Ezért jó, ha az anya nem sajátítja ki magának és tényleg ketten dolgoznak azon, hogy családdá váljanak, ami aztán az újszülött optimális pszichológia fejlődéséhez szükséges."

A pszichológus úgy véli, problémák akkor jelentkezhetnek, ha a férfi bizonytalan az érzéseiben. "Ha a leendő apa ambivalens lesz, és bizonytalan annak, hogy akarja-e a gyereket, akkor a terhességhez való hozzáállás is egy kicsit bonyolultabb lehet, tovább tarthat, amíg az apaság érzése nyíltan megjelenik. Van egy olyan urbánus legenda, hogy egy férfi akkor tud mit kezdeni a gyerekével, amikor az már középső csoportos óvodás, jól kommunikál, meg tudja mondani, hogy mi baja van, és lehet már vele egy kicsit focizni is. De ezt természetesen nem kell megvárni, korábban is ki lehet alakítani a kapcsolatot, csak ehhez az kell, hogy az anya folyamatos és nem indulatalapú, hanem megértésalapú segítséget nyújtson. Eléggé jellemző, hogy a szülés előtti időszakokban azért már az apák is egy kicsit feszültebbek lehetnek, mert izgulnak - ilyenkor például jó, hogy ha beszélgetnek."

Aggodalmak - apa módra

Tari Annamária szerint az is problémákhoz vezethet, hogy a férfi hirtelen saját felelőssége miatt kezd el aggódni.

"Amikor azt látjuk, hogy egy apa feszült, és nem az egyértelmű örömöt látjuk rajta, akkor annak a nyomasztó súlyát érzékelhetjük, hogy neki kell majd eltartani a családot. Ez nagy kihívás, hiszen ő lesz az, aki - legalábbis addig, amíg az anya vissza nem megy dolgozni -, vállalja a felelősséget, hogy közel azon a nívón tudjanak élni, mint amin addig éltek.

"Az is egyfajta félelme az apáknak - és ez sem jár messze az igazságtól -, hogy lesz egy elhízott, otthonülő, érzéseiben megváltozott feleségük, aki már a gyerekük anyjává definiálódott, így ez a helyzet már régen másról szól, mint hajdanán a párkapcsolatuk gyermektelen szakaszában. A másik oldalon a nők félelme pedig az, hogy miközben ők az életüket feláldozva otthon maradtak, addig a párjuk ugyanúgy éli az életét, mint addig: kiruccan a barátaival, sportolni jár, és többnapos tréningekre megy a cégével. Ezért is kell megbeszélni - még mielőtt mindez indulatokat vált ki belőlük -, hogy egy gyerek lemondással jár."

Van azonban, amit bölcsebb, ha egy férfi nem a feleségével oszt meg, hanem - mondjuk - egy tapasztalt baráttal.

"Hogyha egy apa abba a helyzetbe kerül, hogy nem meri, mert valahogy nem is lehet bevallani, hogy ez neki még nem megy, mert az érzelmeiben valamiért több a félelem, mint a nyugalom és a szorongás, mint az öröm, akkor azért jó, ha beszélget egy barátjával, akinek már van gyereke. Hiszen egy terhes nőnek nyilván nem szerencsés arról beszélni, hogy ő elbizonytalanodott, mert ezzel halálra ijesztene egy anyát, de vannak olyan lelki tartalmak, amikről jó és kell is kommunikálni."

"Egyrészt minden ilyen beszélgetés csökkenti a szorongást, másrészt ha olyan valakinek mondja, akinek tapasztalatai is vannak, akkor azért tényleg tanácsot is kaphat. Ha ez mind nem elég, akkor érdemes elmenni szakemberhez egy-két-három alkalomra, beszélni arról, hogy kinek milyen szorongásai vannak."

Apák a körön belül

Fontos az is, hogy az anya bízzon meg az apában, és engedje, hogy testi kontaktus alakuljon ki kettejük között: "Vannak olyan férfiak, akinek az első naptól kezdve semmi gondot nem okoz a pelenkázás, a fürösztés, a gyerekkel való foglalkozás, nem idegenkednek a dologtól. Az a férfi viszont, aki nem ennyire praktikusan segítő, tehát nem ilyen természetesen nyúl a gyerekhez, hanem távolról nézi, és két méterről szereti, nyilván nehezebb helyzetben van, mert az apaság érzése virtuális lesz, még akkor is, amikor a gyerek már ott bömböl."

"A testi kontaktus a gyerekkel nagyon fontos. Az apák arról szoktak beszámolni, hogy amikor először érzik meg, aki ott szuszog a mellkasukon, a karjukban sírdogál, vagy éppen csak elégedetten szopja az ujját, valóban egy harmadik kis élőlény; akkor egy pozitív érzelmi hullám önti el őket. Ha az anya úgy ítéli meg, hogy az apa egy kicsit ügyetlen, nem jól fogja, nem jól csinálja és egy kicsit tétova, akkor sokszor abba a hibába esik, hogy nem adja oda a gyereket. Pedig az jó, ha az apa is kap annyi felelősséget, illetve szavatolnak neki annyi bizalmat, amiből ő azt érezheti, hogy teljes jogú szülőként van jelen, és nem nézik egy körön kívüli embernek, akinek be kell várnia, hogy a fő kontrolláló, vagyis az anya azt mondja, hogy lehet."

Kovács M. Veronika