Soma unja a botrányhősnő szerepét

- Még sohasem hallottalak jazzt énekelni.
- Ha érdekel, gyere ki majd a Szigetre, a Pesti Est Sátorba vagy szeptemberben az Articsókába.Vagy most nyáron,a Sziget Caféba,a Mokka Cukkába. Erről az oldalamról, sajnos, tényleg kevesebben ismernek, pedig ezt csinálom - sokak szerint - a legjobban. Éppen ezért a jövőben több energiát szeretnék fektetni az éneklésbe. És mintha a sors is ebbe az irányba terelne. Nemrégiben például felkértek műsort vezetni, s mire elfogadtam volna, kútba esett az egész.

- Hogyhogy?
- Megkeresett egy szerkesztő, hogy szívesen látna műsorvezetőként egy új lakáskultúra-magazinban. Érdekelt a műsor, hiszen abba a korosztályba tartozom, amelyik rendezett már be lakást. Anya vagyok, otthonteremtő. Ráadásul kíváncsi a természetem, van bennem egy nagy adag voyeur hajlam, szívesen bekukkantanék mások otthonába. Azt hiszem, izgalmasan tudtam volna vezetni egy ilyen műsort. Alázattal, de a saját személyiségemen átszűrve, saját arculatot adva neki. Tegnap azonban visszajelentkezett a szerkesztő, hogy sajnos, mégsem. A programigazgató ugyanis konszolidáltabb műsorvezetőt képzelt, konkrétan egy 24 és 25 éves fiút és lányt. Vajon mit tud egy 24 éves ember az otthonteremtésről?

Egy lakáskultúra-magazint szerintem asszonynak vagy homoszexuális férfinak kell vezetnie. Egyszerűen azért, mert őket érdekli igazán, hová kell tenni a kis virágtartó kelyhet, a gyertyákat. Ezek ugyanis azok az apróságok, amelyek egy otthont otthonná varázsolnak. Azért mesélem ezt neked, mert végtelenül dühít. Nemcsak az, hogy nem én kaptam a lehetőséget, hanem hogy az esetek nagy százalékában nagyképűen, viszont hozzáértés nélkül döntik el felülről, mi kell a népnek. Senkik emelnek pozícióba senkiket. Úgy is néz ki az egész. A hatások műfajában jellegtelen, arctalan emberek dolgoznak.

- Te nagyon sok emberre hatsz a lényeddel, a kisugárzásoddal, a gondolataiddal. Rád kik hatnak erősen? Kiktől változtál?

- Elsősorban a szerelmeimtől, akik később a barátaimmá váltak. A legjobb barátnőmtől, aki kineziológus, és sok furcsa, új dolgot tanított nekem. És természetesen a férjemtől, aki megmutatta nekem, mit jelent a feltétel nélküli szeretet. Ha meghízom, ha elviselhetetlen vagyok, ha hibázom, ha megbántom - akkor is szeret. Nem hiszek abban az érzésben, amikor meg lehet magyarázni, hogy "azért szeretlek, mert...".

- Te még sosem kérdezted senkitől, hogy valójában miért szeret?
- Ezt nem, de nőciseket szoktam kérdezni. Például, hogy "mi tetszik rajtam annyira?"

- Milyen válaszokat kapsz rá?
- Ó, hát, mindenfélét. "Te egészben". "Az a gyönyörű melled. Az őrületes hajad. A szép, bársonyos bőröd." Egyébként nézd, tényleg milyen szép a bőröm! Pedig nem kenem semmivel - magától termeli az olajat, mint a négereké. Isteni érzés, amikor a másik fényében úszkálhatok. Ha rám néz egy vonzó férfi, egyszerűen kivirulok, megszépülök. Az érdeklődéstől, figyelemtől gyönyörű tudok lenni. Ilyen voltam már 9 éves koromban is. Amikor vendégségbe jött édesapám kollégája, én gyorsan felkaptam a szebbik blúzomat, a társaságban pedig néha véletlenül lecsúsztattam a vállamról. Anyukám elkerekedett szemekkel nézett rám: "Hihetetlen! Neked a véredben van a kurvaság!"