Soma unja a botrányhősnő szerepét

- Milyen típusú emberek vevők leginkább a személyiségedre?
- A nép nagyon szeret. Az úgynevezett "egyszerű emberek". Az entellektüelek már kevésbé. Nekik az sok, ha egy nő intellektuális, ugyanakkor természetes, vagány és hedonista is. Ezzel nem tudnak mit kezdeni. Persze nem baj, csak így nem tartozom sehová. Az underground közeg nem fogad be, mert ismert közszereplő vagyok. A médiavilágban viszont én vagyok az a furcsa underground csaj. Mindenhol mint kívülállót méregetnek.

- Jó volna valahová tartozni?
- Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy igen. Már nem olyan fontos. De még ma is szívesen tartoznék például az élvonalbeli jazzénekesnők táborába. Nemzetközi szinten is.

- Van erre igazi esély?
- Már csak a sorsban hiszek. Persze, a saját lehetőségeimen belül teszek is érte, próbálkozom lemezkiadóknál. Egyelőre kevés sikerrel - mindenhol azt a választ kapom, hogy igényes zenével nem foglalkoznak. Néha úgy érzem, karmikus blokk van rajtam, ami türelemre és alázatra tanít. Ez egy tanulóbolygó, ahová azért jöttünk, hogy fejlődjünk. Ha pedig nekem alaphibám a türelmetlenség, s hogy nincs bennem elég alázat, azt a legérzékenyebb pontomon kell megéreznem, ezen keresztül megtanulnom. És a végén engem fog erősíteni.

- Úgy hallottam, tarot kártyából jósolsz. Ez csak amolyan jó hecc, vagy komolyan veszed?
- Ez egy működő dolog. Négy-öt évembe telt, mire megnyílt számomra a kártya, most viszont nagyon jó hasznát veszem.

- Hiszel abban, hogy előre meg van írva a sorsunk? Vagy magunk irányítjuk az életünket?
- Szerintem meg van írva a forgatókönyv, a filmet pedig végig kell játszanunk. Hiszek abban, hogy van karma. Az viszont már csak rajtunk múlik, hogy az életünket hogyan színezzük ki és mennyire élvezzük. Hamvas Béla egy végtelenül tehetséges, művelt és érzékeny ember volt. Ennek ellenére az egész életét raktárosként tengette végig. Nem élhette meg, hogy kiadják a munkáit, hogy elismerjék a teljesítményét. Emiatt rengeteget szenvedett és kesergett. Csak az élete utolsó éveiben jött rá, hogy ez a sorsa. Ha erre előbb rádöbben, az érdemi részén akkor sem változtathat, de mennyivel vidámabban élhette volna meg a napjait! Én a saját mozimat kiszínezhetem úgy is, hogy hiába vagyok tehetséges, picike országban élek, ahol tart tőlem a média. Önálló műsort nem vezethetek, használnak, mint ingyenbohócot - ezen persze már változtattam -, énekesnőként pedig sikertelen vagyok. Berendezkedhetem erre is. Vagy mondhatom azt, hogy rengeteg nélkülözés után megkaptam az álomférjet, egy sármos, jóképű, jómódú, toleráns embert, aki imád engem, és akit én is imádok. Van két gyönyörű, fantasztikus gyerekem. Egy mágikus leánylakásom a belvárosban, amelynek hálószobája a bazilika kupolájára tekint. Az emberek szeretnek, több újságnak írok, kíváncsiak a gondolataimra. A szexuális életem jól működik. Magam által szerkesztett, szabad rádióműsort vezetek a Rádiócafe 98.6-on. Alkotok, színházat csinálok, most már végre megfizettetem a jelenlétemet is. Ha így nézzük, nem fantasztikus? Hát, én így nézem!

Gutman Bea