Dido, a szomorú hangú énekesnő

Dido 1971. december 24-én született Londonban. Kevesen tudják róla, hogy nevét egy afrikai harcos királynőről kapta, és azt sem, hogy vezetékneve Armstrong, mintha a későbbi életében kialakult jazz iránti rajongását húzná alá.

1997-ben az Arista Records zenekiadó meghallott néhány dalt Dido demokazettájáról, köztük azt az azóta világhíressé vált számot is, amelynek címe My Lover's Gone, és meghívta az énekesnőt egy meghallgatásra, ahol nem más volt jelen, mint Clive Davis, aki olyan sztárok felfedezéséért felelős, mint Janis Joplin, Whitney Houston és Santana. A találkozó sikeres volt, olyannyira, hogy Davis még háttérénekkel is kisegítette Didót.

A zenei kiadó vállalta Dido debütálóalbumának megjelentetését, és így született meg az 1999-es No Angel című lemez, amelynek produceri munkálatait a nagyon is önálló Dido nem adta ki a kezéből. Bátyja, Rollo segített csupán, és így azt a végeredményt könyvelhette el, amit szeretett volna. Az album zenei anyaga a Dido meleg akusztikus hangzás iránti szerelmének és Rollo elektronikus-beat ütemek iránti rajongásának kombinációja, így a zene klasszikus, de ugyanakkor új is.

A kritikusok el voltak ragadtatva, de ahogy ez lenni szokott, a közönség mindig a nagyok után megy. Didónak Eminem segített az ismertség kialakításában, amikor megkereste azzal, hogy Dido Thank You című számának egyik szegmensét felhasználhassa Stan című dalához. A szám hatalmas siker lett, és megnyitotta Dido számára a világra nyíló ajtót. A szőke, szomorú hangú énekesnő legújabb albuma, a Life for Rent remélhetőleg ugyanolyan siker lesz, mint az első.