Nem bírok a szüleimmel!

Okoz-e megrázkódtatást egy kisbabának, ha nélküle mennek nyaralni a szülei? Mit tehetünk, ha kamasz fiunk egy lány és annak problémás családja "rabságába" került? Hogyan legyek egyedülállóként jó anya? Jól érzik-e az ikrek egymástól külön is magukat? Hogyan fogadtassuk el punk frizuránkat és serdülő énünket tiltakozó szüleinkkel? Sződy Judit válaszol olvasóink leveleire.

Most 16 éves fiam egy évvel ezelőtt kezdett el járni egy hasonló korú lánnyal. Kapcsolatuk nem szerelem az első látásra, hanem egy 15 éves fiú olyan gondolata, hogy neki most mindenképpen barátnő kell. Én ezt a kapcsolatot nem elleneztem, ellentétben a családom többi tagjával. Úgy gondoltam, hogy ezek az első próbálkozások úgysem tartanak sokáig. Most egy év után jutottam el oda, hogy valamilyen módon közbe kell lépnem, mert a gyerek teljesen el fog kallódni. A tanulmányi eredménye nagyon leromlott, mert ez a kislány rátelepedett a fiamra. Nem lehet egy szabad perce sem, amit nélküle tölthetne el. Úgy viselkedik vele, mintha legalább 20 éves házasok lennének, parancsokat osztogat, kiabál vele. Még a kapcsolat elején beszélgettem a fiammal, elmondtam neki, hogy 15 éves korban még ne várjon túl sokat ettől a dologtól, és a személyes szabadságát ne adja fel. Erre most ott tartunk, hogy a múlt héten csütörtöktől hétfő délutánig nem is láttam. A kislány és köztem eddig a viszony jónak volt mondható, de attól az előbb említett héttől fogva ez teljesen megszakadt. Ez a lány többszörösen hátrányos helyzetű. Az édesapja jó pár évvel ezelőtt meghalt, de a szülei akkor már nem éltek együtt. Az édesanyja viselkedése erkölcsileg kifogásolható, régebben gyakran váltogatta a partnereit, ma már csak egy van neki, egy olyan, aki éjszaka rátöri az ajtót, agyba-főbe veri őt és a gyereket, de másnapra mindig szent a béke. Feljelenti a partnerét, perlik egymást, tönkreteszik egymás életét, de együtt vannak.

Egyszóval mostanában az én fiam ebben a közegben érzi jól magát, ellenem fordult, mert ellenem fordították. Valószínű, hogy most már kezdi érezni, hogy valami nincs rendben, mert az egyik barátjának panaszkodott, hogy a barátnője csúnyán beszél vele, és esténként nem akarják elengedni. Amit én látok, az annyi, hogy valamivel sakkban tartja a fiamat, és ez az én érzéseim szerint a szex. Itt a nyári szünet, és nem tudom, hogy mitévő legyek, mert egy kis faluban lakunk, és a távolság köztük csak néhány száz méter.

Először is azt kérdezném: hol van a fiú apja? Ez most nem számonkérés, hanem őszinte érdeklődés. Ők tudnak egymással beszélni? Ha nincs jelen az életében, ha ön egyedül neveli a fiút, akkor van valaki még a közelben, aki a férfi mintát nyújtja, aki elővenné egy komoly beszélgetésre?

Ha nincs ilyen, önnek kell megbirkóznia a feladattal, persze, egy anyának teljesen más eszközei vannak. Az egyik legjobb a türelem. Vagyis nem érdemes letámadni a gyereket, dühkitöréseket produkálni, hanem higgadtan megbeszélni vele a dolgokat. Rákérdezni: mi a jó neki ebben? Mi hiányzik az életéből? Tetszik-e neki mindaz, amit "odaát" tapasztal. És még valami, ami nagyon fontos: önnek el kell hinnie, hogy joga van ilyen kérdéseket feltenni, és joga van elvárásokat támasztani a fiával szemben. Igen, a fiú önálló személyiség, de még fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy ilyen fontos lépésekben önmaga döntsön. Otthon a helye éjszaka.

Beszéltek már a szexről? Tudja a fia, hogy elég nagy az esélye, hogy idő előtt apa lesz, ha védekezés nélkül szeretkezik a lánnyal? Tudja, hogy résen kell lennie ez ügyben? Mert ez egy reális veszély ilyen körülmények között.
Azt javaslom, ne számonkérően beszélgessenek minderről, hanem ön mondja el a saját tapasztalatait, és a realitást, amit az élet ilyen helyzetben hozhat. Beszéljen a saját kamaszkoráról is, arról, mi volt jó benne, és mi hiányzott. Hogy érezte magát, amikor szerelmes volt? Milyen egy egyenrangú párkapcsolat?
A beszélgetésben segíthet egy jó pszichológus, vagy a helyi családsegítő szakembere, vagy bárki, akiben bíznak, és elég felkészült és intelligens ahhoz, hogy ne a vádaskodást, a bűnbakkeresést hozza ki a dologból, hanem segítsen abban, hogy indulatok felkorbácsolása nélkül jöjjön létre egy mélyebb, mindkettőjüket segítő, tartalmas együttlét. Ennek során talán ön is jobban megérti a fiát és a fiú is önt.

Valamit azért tartson a szeme előtt: ha a fiával jó volt a kapcsolata a korai években, ha kiegyensúlyozott kisgyerek volt, akkor várható, hogy a gyerek a kamaszkorból kinőve újra partnere lesz, követi a szülői ház értékeit és a kapcsolatuk is helyre rázódik. Addig kell "csak" kibírni úgy, hogy ne történjen valami nehezen helyrehozható.