Nem bírok a szüleimmel!

Okoz-e megrázkódtatást egy kisbabának, ha nélküle mennek nyaralni a szülei? Mit tehetünk, ha kamasz fiunk egy lány és annak problémás családja "rabságába" került? Hogyan legyek egyedülállóként jó anya? Jól érzik-e az ikrek egymástól külön is magukat? Hogyan fogadtassuk el punk frizuránkat és serdülő énünket tiltakozó szüleinkkel? Sződy Judit válaszol olvasóink leveleire.

36 éves anyuka vagyok, az ikerlányaim pedig 4 évesek. Férjemmel együtt nagy-nagy szeretettel neveljük a lányokat. A gyerekek még soha sem voltak egymástól távol, mindig mindenhova együtt megyünk vásárolni, a nagyikhoz, ha az egyik beteg, akkor a másik sem megy oviba. A kérdésem is ezzel a dologgal kapcsolatos, és kíváncsi lennék egy szakember véleményére. Konkrétan az érdekelne, hogy a későbbi időben nem okoz-e ez az állandó együttlét problémát a két lánynál, mikor majd muszáj lesz elválniuk egymástól, pl. ha mennek továbbtanulni vagy egyéb más okból? Vagy okosabb lenne már most szokatni őket, hogy néha külön legyenek, pl. egyiket kivinni az egyik mamához egy napra, a másikat a másik mamához? Kíváncsian várom a válaszát a témával kapcsolatban.

Nagyon fontos, hogy az ikreket külön egyéniségként kezeljék, nem kell őket "összenöveszteni", ezt maguk is megteszik maguktól, amennyire csak lehet. Szépen meg kell nekik tanítani, hogy külön is van élet. Ezt nem úgy gondolom, hogy feltétlenül szét kell őket választani, és egyiket egyik óvodába, a másikat a másikba járatni, de arról már lehet szó, hogy legyenek külön programjaik néha, ha az egyik beteg, akkor csak ő menjen orvoshoz, és csak ő maradjon otthon az oviból, ha egyikük szeretne a nagyihoz menni, akkor próbálja ki - néhány órára -, hogy milyen egyedül odamenni. Legyenek külön játszások is, ne legyenek egyformák a ruhák, és a követelmények sem - hiszen lehet, hogy különböző igényeik vannak, különböző dolgokban tehetségesek.
Javaslom, hogy olvassa el Métneki Júlia: Ikrek könyve című munkáját, abból nagyon sok kérdésére kaphat megfelelő választ.