Debrecen

 

Debrecen az ország második legnagyobb városa. Két alkalommal is itt volt a magyar kormány és törvényhozás székhelye. A jórészt mezőgazdasági jellegű város a reformáció egyik legjelentősebb európai központjává vált a XVI. században. Az újkor óta egyik legfontosabb oktatási központja Magyarországnak.

Az ókor óta lakott Debrecen környéke, az itt élő törzsek építette védelmi árokrendszer maradványai máig láthatóak. Debrecen neve legkorábban az 1235-ös váradi regestrumban szerepel, mely a korabeli istenítéletek jegyzőkönyve volt. 1361-ben Nagy Lajos király mezővárosi kiváltságot adott Debrecennek, ami azt jelenti, hogy lakói ugyan nem lehettek polgárok, de szabadon választhatták bíráikat és egy összegben fizethették adójukat, miközben megmaradtak a földesúr alávetettjeinek.

A három részre szakadt Magyarországon Debrecen regionális központtá nőtte ki magát, és örökké hadakozó birodalmak és nagyurak közé ékelődve határvárossá vált. A Habsburgok nem tudták a Bécstől távoli várost ellenőrzésük alatt tartani, a törökök csak portyázni jártak a térségbe, Erdély határai pedig délebbre húzódtak. A törökök elfoglalta alföldi vidékekről sok menekült érkezett, felduzzasztva a város lakosságát. Sokszor ezen a környéken ütöttek tábort az ország egyesítéséért küzdő főurak: Bocskai és Rákóczi is fontos hídfőállásnak használta Debrecent. Az állandó hatalom hiánya kedvezett a Habsburgok által üldözött reformáció terjedésének. Debrecenben szabadon működhettek a prédikátorok, és a XVI. század második felére az ország legfontosabb kálvinista központjává vált. Több mint száz évig a katolikus egyház nem is működhetett a városban, 1715-ben térhettek vissza először szerzetesek Debrecenbe. Az 1538-ban alapított református kollégium az ország egyik legfontosabb oktatási intézményévé vált: itt tanult Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és Arany János is.

A török kiűzése után a Habsburgok is elismerték a város megerősödését, I. Lipót császár 1693-ban szabd királyi város rangot adományozott Debrecennek, így lakói polgárokká válhattak. Ezzel együtt még a XIX. század első felében is mezőgazdasági jellege volt Debrecennek, lakói többsége továbbra is a földből élt.

1848 decemberében Debrecenbe menekült a szabadságharcot vezető magyar kormány. Áprilisban itt mondta ki Kossuth a Habsburg-ház trónfosztását, és itt fogadták el a Függetlenségi Nyilatkozatot is. 1944-ben ismét az ország közigazgatási központja lett néhány hétre Debrecen. Miközben nyugat felé még harcok dúltak, itt kezdett ülésezni az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely előképe volt az 1945-ös koalíciós kormánynak.

Napjainkban Debrecen fontos kulturális központ: a több felsőoktatási intézmény közelmúltbeli összevonásából alakult Debreceni Egyetemen húszezer diák tanul. A hagyományokhoz híven továbbra is a mezőgazdaság a környéken élők fő foglalkozása, illetve ezzel összefüggésben számos országos jelentőségű agrártermékeket feldolgozó vállalat működik itt: Deko-Food Rt., Hajdú-Bét Rt., Hajdú-Tej Rt., Reemstma Dohánygyár Rt. stb. Ezek mellett az országos ipar jelentős cégei is megtelepedtek: a Nokia a közelmúltban kutató-fejlesztő központot hozott létre, a Daewoo csapágygyárat alapított, és itt működik a Biogal-Teva gyógyszergyár is. Debrecenben van az ország második legnagyobb repülőtere, ahonnan két éve nemzetközi járatok is indulnak.