Érd

 

Érd Magyarország legnagyobb alvóvárosa. Naponta 25 ezer ember indul el minden reggel Budapestre, hogy csak az esti órákban térjenek vissza. Miközben a század eleje óta egyre többen költöznek - elsősorban a fővárosból - Érdre, a város mégsem kapott soha nagyobb állami támogatást infrastrukturális fejlesztésekre. Európa legnagyobb falvának is csúfolták már, hiszen miközben több mint 50 000-en lakják, a városiasodás alapvető jelei hiányoznak Érden: az utak 70%-a burkolatlan, nincs kórház, bíróság, levéltár vagy például strand. Ugyanakkor a város igen változatos képet mutat, hiszen pazarul épített villák és elhanyagolt kis víkendházak váltogatják egymást.

Érd az Árpád-házi királyok idején is létezett már, a faluról legkorábban egy 1243-ban kelt oklevél tesz említést. Évszázadokon át többször is adományoztak a királyok Érd környéki birtokokat fegyvergyártóiknak, hivatalnokaiknak. Mátyás király vadászkastélyt építtetett Érden, melynek romjait ma Kutyavárnak nevezik.

A mohácsi csata előtt a török ellen induló II. Lajos király Érden pihent meg hosszabban utoljára, a királyi had több napot töltött a falu határában. 1543-ban a törökök elfoglalták a települést, és a budai pasa fennhatósága alá helyezték. A 15 éves háború (1593-1606) idején nagy pusztítás érte a falut, a település teljesen elnéptelenedett. Az 1630-as években délről érkező szlávok (szerbek, bosnyákok) támasztották fel Érdet, török közigazgatás alatt. Mivel erre haladt a törökök hadi útja, a törökök palánkvárat építettek Érden és egy dzsámit is felhúztak, melynek minaretje ma is áll. Két évvel Buda visszafoglalása előtt, 1684-ben foglalták vissza a keresztesek Érdet, a falu melletti véres, július 22-én tartott csatában. Lotharingiai Károlyék sikerét Európa-szerte rézkarcokon népszerűsítették, a háttérben Érd házai is feltűntek.

A következő évszázadokban sok család birtokolta a falut, a legtovább közülük az Illésházyak, a Batthyányak és a Károlyiak. A XIX. század elején a falu megerősödését mutatja, hogy országos vásártartási jogot kapott. Kétszáz év alatt, 1720-1920 között 600-ról 13 ezerre nőtt Érd lakossága.

A XX. század első felében hatalmas üzleti vállalkozás beindításával kezdődött Érd átalakulása, ami óriási botrányba fulladt. A környék nagybirtokos tulajdonosai 18 ezer parcellára osztva kezdték árulni a földet, építési teleknek. Magyar Svájcként reklámozták a fővároshoz közeli üdülő- és lakóparkoknak szánt vidéket. A botrány akkor tört ki, amikor kiderült, hogy miután gyorsan eladták a telkeket, nem építettek se vízvezetéket, se utakat, és a beígért HÉV sem járt errefelé. Azóta fő problémája Érdnek, hogy a betelepülés tempóját nem tudja követni az infrastruktúra fejlesztése.

Nem költött a kormányzat sem eleget Érdre, a rendszerváltás előtt inkább a közeli Százhalombatta állt közelebb a hatalomhoz, területeket is kapott a szomszéd város Érd rovására. 1972-ben épült egy kis lakótelep Érd központjában. A rendszerváltás után egyre több zöldövezetbe vágyó fővárosi költözött a városba. Jelentős ipara nincs, a helyiek többsége a fővárosban dolgozik. A város országos jelentőségű kulturális intézménye a magyar felfedezők munkásságát is bemutató Földrajzi Múzeum, amelyet a közelmúltban újítottak föl.