Kecskemét

 

Kecskemét évszázadok óta város, de egész története mégis a mezőgazdasághoz kapcsolódik. Sokáig tanyák sora tartozott a településhez, melynek lakói állattenyésztésből, szőlő- és kertművelésből éltek. Most is szorosan kapcsolódik a város élete mezőgazdasághoz, a kecskeméti ipar elsősorban élelmiszer-feldolgozással foglalkozik.

Egy 1368-as oklevél említi először Kecskemétet mezővárosként. Lakói nem szabad polgárok voltak, de bizonyos előjogokkal rendelkeztek a jobbágyokhoz képest, például saját bírót választhattak, és adójukat egy összegben fizethették ki a földesúrnak. 1439-ben, a rövid ideig uralkodó Erzsébet királynő elzálogosította a várost. A török hódoltság alatt lakossága jelentősen megnőtt: az Alföld több részéről is ide menekültek a falusiak a portyázó török csapatok zaklatása elől. Kecskemét lakossága ugyan feluzzadt, de továbbra is inkább nagy falura emlékeztetett, hiszen a beköltözők nem változtattak földhöz kapcsolódó életmódjukon. A város marhakereskedői, állattenyésztői messze földre terelték, és sokszor külföldi piacokon adták el állataikat. A hódoltság idején szabadon terjedhetett a reformáció, hosszú ideig református jogi akadémia is működött a városban.

1710-ben, Rákóczi bukása idején került végleg a Habsburgok kezére Kecskemét. 1832-ben a lakók megváltották magukat, így azon kevesek közé tartoztak, akik maguk vásárolhatták meg teljes szabadságukat, már a jobbágyfelszabadítás előtt. 1870-ben tovább nőtt a város presztízse, ekkor kapta a törvényhatósági jogú város címet. A XIX. század végétől a tanyák gyűrűivel körbevett település belvárosa gyorsan modernizálódott, több díszes szecessziós épületet húztak fel néhány évtized alatt Kecskeméten.

1950-ben vált megyeszékhellyé, ezt követően gyorsan növekedni kezdett a lakossága. A városban három főiskolai kar működik, és itt van az ország legnagyobb játékmúzeuma. Országosan elismert kulturális intézményei közé tartozik a Katona József Színház és a Kodály Zoltán Zenepedagógia Intézet, illetve a hozzá tartozó iskola.