Palkovics László

Intelligens járműrendszerek

A közúti közlekedés volumene mind a személy-, mind a teherszállítás területén jelentősen növekszik, és ezt a fejlődést az infrastruktúra nem tudja követni. Ennek következményeképp nő a közlekedési folyamatsűrűség, ami a környezetterhelés jelentős emelkedését okozza, és ezzel párhuzamosan romlik a közlekedés biztonsága. A közlekedési folyamat stabilitásának biztosítása nem képzelhető el a járművek intelligenciájának növelése nélkül, ami részben vagy teljesen a vezető kikapcsolását jelenti az irányítási körből. Az előadás összefoglalja ennek a területnek a legfontosabb eredményeit, bemutatja a jármű- és a járműcsoport-irányítás különböző szintjein alkalmazott rendszereket, ezek szenzorait és irányítási anomáliáit. A műszaki problémák mellett foglalkozik a terület néhány jogi és morális problémájával is.

I. Bevezetés
Az intelligens jármű elnevezéssel kapcsolatos első gondolat mindig az úton vezető nélkül haladó jármű, amely a közlekedési helyzetre reagálva döntéseket hoz, és az emberi intelligenciához hasonló képességekkel rendelkezik. Nem téved az, aki ezt így gondolja, a járművek intelligenciája azonban ennél sokkal összetettebb dolog, és a műszaki-technológiai problémák mellett lényegesen nehezebben megoldható jogi és etikai kérdéseket is felvet.

II. A közlekedési rendszer felépítése
A közlekedési rendszert négy részre szokás osztani: első eleme az ember, aki a rendszerrel szemben támasztott követelményeket meghatározza, ezt követi a mobilitás-szállítás eszköze, a jármű, majd a közlekedési infrastruktúra, és mindezt a közlekedés szabályrendszere irányítja. E bonyolult rendszer fejlődése az elemek egymással kölcsönhatásban lévő változásán alapul. Az intelligens járművek - mivel egyidejűleg a rendszer több elemével kerülhetnek kölcsönhatásba - számos, az eddigiekben csak bizonyos kompromisszumokkal megoldható problémára kínálnak optimális megoldást.

III. Az elektronikusan irányított járműrendszerek fejlődését meghatározó okok
Bár a közlekedési rendszer felépítése gyakorlatilag egykorú az első jármű megjelenésével, fejlődésének nagy része az elmúlt 50 évben ment végbe. Napjainkban a mobilitásra, és különösen a szállításra vonatkozó igény olyan mértékben megnövekedett, hogy azt már az eddig alkalmasnak vélt megoldásokkal kielégíteni nem lehet. Az alapprobléma a közlekedési sűrűség növelése úgy, hogy eközben ne növekedjen a környezet terhelése, ne vegyük nagyobb mértékben igénybe az infrastruktúrát, és ne növekedjen a közlekedési balesetek száma.

IV. Az irányított járműrendszerek csoportosítása
A bemutatásra kerülő rendszerek csoportosítása két alapvető szempont szerint történik: az érzékelők elhelyezése és az általuk szolgáltatott információk tartalma szerint, valamint aszerint, hogy az adott beavatkozás igényli-e a vezető közvetlen aktivitását, vagy sem.

1. Alaprendszerek
2. A vezetőt támogató autonóm rendszerek
3. A jármű környezetét figyelő figyelmeztető rendszerek
4. A jármű környezetét figyelő beavatkozó rendszerek
5. Külső információt felhasználó rendszerek

V. A járműirányítás elvei
Technikailag már ma is képesek vagyunk arra, hogy egy járművet vezető nélkül eljuttassunk valahova. Az automatikus járműirányítás csak a közúti közlekedésben szokatlan gondolta, a repülőgépek és a hajók navigálásában régóta ismert. Az Automated Highway Systems koncepciója szerint a biztonságosabb és hatékonyabb közúti közlekedés is megoldható lenne ezen az elven.

VI. A rendszerek fejlődésének irányai - egy 1990-es becslés
Az intelligens járműirányító rendszerek fejlődését alapvetően három tényező határozza meg: a technológia, ezen belül is a mesterséges intelligencia fejlődése, a társadalmi mobilitásra vonatkozó igény, továbbá e megoldások társadalmi elfogadottsága. Ha megnézünk egy 1990-es előrejelzést, azt láthatjuk, hogy a technológia fejlődése nem fogja ennek a folyamatnak a gátját szabni. A kérdés inkább az, hogy a társadalom hogyan fogadja el ezeket a megoldásokat.

Tovább