Palkovics László

Intelligens járműrendszerek

IV. 4. A jármű környezetét figyelő beavatkozó rendszerek

A következő csoportba tartozó rendszerek már be is avatkoznak a folyamatokba, bár nem válnak el teljesen az előzőekben ismertetett figyelmeztető rendszerektől, és a szenzoraik is megegyeznek. Ilyenek a jármű hosszirányú dinamikáját befolyásoló adaptív sebességtartó berendezés, az ezen az alapon működő ún. vészfékezési funkció. De ide tartozik a városi forgalomban valóban automatikus haladást megvalósító ún. stop-and-go, azaz a jármű teljes autonóm megállítását és elindítását végrehajtó rendszerek.

Most az ezekhez tartozó automatikus fék- és kormányrendszerekkel, valamint az ezeken alapuló sávtartást megvalósító rendszerekkel fogok foglalkozni, a jármű útjában álló akadályok teljes kikerülését célzó perspektivikus rendszerekről nem beszélek.

Adaptív sebességtartás

Animáció: Adaptiv sebességtartás és vészfékezés

A hagyományos sebességtartó berendezéseknél a jármű vezetője a kívánt sebességet állítja be, amelyet aztán az elektronika az útviszonyoktól függetlenül a motor nyomatékának változtatásával állandó értéken tart. Az ACC (adaptive cruise control, adaptív sebességtartó berendezés) a korábban már említett távoli radarral felszerelve képes érzékelni az előttünk haladó jármű távolságát, és tartani tudja az előre beállított értéket - ugyancsak a motor nyomaték változtatásával, illetve szükség esetén a fékrendszerbe való beavatkozással. E rendszer alkalmazásának a célja a vezető bizonyos fokú tehermentesítése. Az adaptív sebességtartó berendezést ma komfort rendszerként értékesítik, mivel az általa elérhető legnagyobb lassulás-gyorsulás nem haladhatja meg a 0,3 g-t, azaz a rendszer nem alkalmas sem vészfékezésre, sem agresszív gyorsításra. Ennek indoka, hogy a jármű irányítását mindenképpen a vezető kezében kívánja hagyni, azaz ha a fent említett határértéknél nagyobb lassulási igény lépne fel, a rendszer kikapcsol, és az irányítást, valamint a döntést átadja a vezetőnek. Az ilyen használat indoka alapvetően nem műszaki, hanem jogi természetű.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy az egyébként műszakilag lehetséges megoldását , amivel emberi életeket lehetne megmenteni, tisztán jogi és felelősségi szempontból kell/lehet-e elvetni? Ez a gondolatmenet vezetett ahhoz, hogy a bemutatott adaptív sebességtartó rendszer továbbfejlesztésével hogyan lehet a baleseteket nem feltétlenül elkerülni, de a következményeit mindenképpen csökkenteni. Az animáció egy tipikus helyzetet mutat be: a jármű vezetője nem látja a kanyar mögött álló járműsor végét, ezért a kanyarba változatlan sebességgel hajt be. A rendszer folyamatosan figyeli a jármű előtt álló objektumokat, és amikor azok távolságát olyannak értékeli, hogy a jármű vezetője már nem tudna beavatkozni, akkor automatikusan működésbe hozza a jármű fékrendszerét, és vészfékezéssel a járművet lelassítja. A balesetet teljesen nem kerüli el, de az ütközési energiát jelentősen, több mint felére csökkentheti. A jogi helyzet is tisztává válik: a vezető nem tudta volna elkerülni a balesetet, tehát a beavatkozással nem állítottunk elő veszélyesebb helyzetet, mint ami bekövetkezett volna, sőt, csökkentettük a baleset következményeit. Ilyen módon - bár a vezetőt kizártuk az irányítási hurokból bizonyos időre - jogilag és erkölcsileg a rendszer működése teljesen rendben van.