Palló Gábor

II. A magyar jelenség

A tudománytörténeti magyar jelenséget az alábbiak jellemzik:

1) A népesség számához viszonyítva igen sok magyar tudós ért el kiemelkedő eredményeket a 20. századi természettudományban.

2) Ezek az eredmények a természettudományok markánsan újszerű ágaiban születtek. Eredményei révén néhány tudós fellépett a történelem színpadára, és rendkívüli ismertségre tett szert.

3) A kiemelkedő eredményeket nagyobb részt azonban nem Magyarországon, hanem külföldön érték el, miután a legsikeresebb tudósok elhagyták az országot.

4) Kezdeti impulzusaik, szellemi alaptőkéjük mégis innen származott.

5) Külföldön élve többé-kevésbé laza, de jól definiálható csoportot alkottak; informális együttműködést alakítottak ki, amelyet kiterjesztettek a külföldön és itthon élő kevésbé prominens magyar tudósokra is.

A jelenséget egy tudóscsoport működésén tanulmányoztam, mely 25 tagot számlál (1. táblázat). A listára két kritérium alapján kerültek a tudósok: magyarságuk és a tudományos elithez való tartozásuk alapján.

Mindkét kritériumot puhán definiálom, de nem parttalanul. Magyarnak azokat tekintem, akik magyarként nőttek fel, gondolkodásukban világosan kimutathatóak a magyarországi szocializáció nyomai: az itteni hagyományokon, az itteni életvilágban nevelkedtek. Nem magyar származásúakról beszélek tehát, nem olyanokról, akik magyaroktól származtak, nem is magyar születésűekről, akik itt születtek, de nem magyarként szocializálódtak, hanem magyar tudósokról. Olyanokról, akiket intuitíve magyarnak tekintünk minden családfakutatás vagy bonyolultan védhető jellemzők felsorolása nélkül.

A tudós elithez sorolom (a) a Nobel-díjasokat, (b) a tudósok közvélekedése szerint a Nobel-díjasokkal azonos színvonalon állókat (a koronázatlan királyokat) és (c) azokat, akik a befogadó országokban jelentős elismerést és pozíciót értek el.

A sokak által magyar Nobel-díjasnak tartott Robert Barany, Richard Zsigmondy vagy John C. Polanyi nem került a listára, mert nem magyarként szocializálódtak, sőt a határesetnek tekinthető Kemény János matematikust, a basic programnyelv kidolgozóját sem vettem be. Másrészt a némelyek által nem magyarnak tekintett német náci Lénárd Fülöp bekerült a csoportba, mert magyarként szocializálódott. Persze az is vitatható, ki tartozik a tudományos elitbe. Meglehet, Lax Pétert, Gróf Andrást, vagy akár Halmos Pált és még egy sor matematikust és másokat szintén a csoportba kellett volna sorolni. Mivel azonban ezúttal nem dicsőségtáblát készítünk, hanem egy jelenséget tanulmányozunk, a vizsgált csoport némileg elmosódott határai, összetételének vitathatósága nem zavaró, legalábbis akkor, ha döntő hiányok nincsenek, és azt remélem, nincsenek.