Chemical Brothers: "A zene hisz bennem"

Tom és Ed nemrégiben a Gluglu Fesztiválon jártak, hogy egy olyan lenyűgöző show-t toljanak az arcunkba, amilyenről a legelvetemültebb és leglelkesebb rajongók sem igen álmodtak előtte - a mogyoródi Aquarénában a srácok látványban és hangzásban minden idők egyik legjobbjának számító live-ját adták elő.

Forrás: [origo]

Van bármi, amiben hisztek, amiben szeretnétek, hogy a rajongóitok higgyenek?
- Csak élvezzük a zenét. Én a zenében hiszek. Vagyis... a zene hisz bennem! (nevet) A zene minden. A mi zenénk pedig nincs - és nem is akar - befolyással lenni vagy közvetlenül reagálni a világ dolgaira. Ez a zene a lazításról szól, arról, hogy jólérezd magad és elvessz benne, hogy érezd: a zene elvisz, megmozgat. Nem akarunk ennél konkrétabb dolgokat üzenni. Eleve: nem akarjuk eldönteni, hogy az egyes embereknek mit jelentsen a zenénk vagy hogy mit érezzenek a hatására. Az egyik, amit a legjobban szeretek a zeneírásban éppen az, hogy miután elkészítesz és kiadsz a kezedből valamit, elveszíted a befolyásod felette, nem tudhatod, nem szólhatsz bele, hogy a végeredmény mit jelent majd az embereknek. Egyébként meg a legrosszabb, ami történhet, hogy meghallgatják, az egyik fülükön bemegy, a másikon meg ki és végül nem vált ki belőlük egyáltalán semmilyen reakciót.

Tudatosan változtatjátok a hangzásotokat albumról albumra? Fontos számotokra, hogy minden egyes lemez valami teljesen új, valami teljesen más legyen, mint az előző volt?
- Persze, semmi kedvünk ugyanazt a számot megcsinálni újra meg újra. Pont ez az izgalmas az egészben, mindig valami újat csinálni, valami olyat, ami bennünket is érdekel. Már nagyon sok idő telt el azóta, hogy az első felvételünket megcsináltuk, és a zenénk folyamatosan változik. Talán létezik valami olyasmi, hogy Chemical-stílus, de lényegében minden alkalommal valami újszerűre törekszünk. Az is folyamatosan változik, hogy milyen zenét hallgatunk, mi az, ami tetszik nekünk. Szenvedélyesen gyűjtjük a lemezeket egyébként, hatalmas vadászatokra szoktunk indulni egy-egy új darab beszerzéséért. Ezek az új zenék nyilvánvalóan hatással vannak arra is, hogy mi milyet írunk. A legelső albumunk hangzása őrülten más, mint a legutolsó lemez, mégis megfigyelhető mindkettőn egyfajta Chemical-stílus, ami miatt egységes.

Szoktatok Internetről zenét letölteni?
- Nem jellemző. Néha rákeresünk egy-két számra, amit mások ajánlanak, látogatunk pár online-lemezboltot is, de nem gyakran. Nem szeretek zenét letölteni, túl sokáig tart.

Gyakran előfordul, hogy remixkészítésre kérnek benneteket? Mi alapján választotok?
- Viszonylag gyakran előfordul. Egyszerűen az alapján döntünk, hogy milyen zenét csinálnak, hogy az eddigi munkásságuk tetszik-e nekünk vagy nem. Figyeljük őket, ennyi. Általában úgy megy, hogy meghallunk egy számot és azonnal az jut eszünkbe róla, mennyivel jobban hangzana, ha ide meg ide beletennénk még ezt meg ezt. Ez egy azonnali spontán reakció, csak úgy jön.

És a ti számaitok remixei?
- Nem nagyon vannak. Nem szeretjük odaadni a számainkat.

Van valaki akivel versenyeztek, vagy olyan csapat akit konkurenciának tartotok?
- A zeneírás nem verseny, ez valami teljesen más dolog. Nem arról szól, hogy ki a gyorsabb, a zenében nincs olyan, hogy első hely. Eleve nem lehet egymás mellé tenni két számot és eldönteni melyik a jobb, összehasonlítani is igen bonyolult őket. Nem is igazán tartjuk fontosnak ezt.

Hogy készülnek a számaitok? Spontán leültök zenélni, próbálgatni, és végül felveszitek, ami megtetszik vagy előre kitaláltok valamiféle koncepciót, amit aztán szigorúan követtek?
- Mindkettő megesik. Néha egészen pontos elképzeléseink vannak és azokat próbáljuk megvalósítani, de olyan is van, hogy simán csak zenélgetünk, próbálgatunk, aztán várjuk, hogy valami történjen.

Van valaki, vagy egy másik csapat, akivel mostanában szívesen írnátok közösen zenét?
- Nem nagyon tudunk ilyet mondani. Most nincs.

Mit gondoltok a dance-zene jövőjéről? Sokan az acidhouse újraébredéséről beszélnek.
- Az acidhouse a dance nagyon izgalmas újítása volt, amikor megjelent. Valami teljesen új, afféle alien-zene, soha nem hallott hangokkal, melyeket egy sötét teremben, villódzó stroboszkóp mellett hallgatnak az emberek. Nemcsak a zene, a külsőségei is izgalmasak és újszerűek voltak. Nem tudom, manapság mennyire létezik az acid. Annyiban igen, hogy gyakran használunk 303-ast vagy 909-est (a Roland szintetizátorlegendái - a szerk.) de ezek azóta már megszokottak, mindenki hallotta a hangjukat. Amikor az acidhouse megjelent, akkor ez a hangoknak egy soha nem hallott kombinációja volt, amiatt volt ütős. De most, tíz évvel a megjelenés után önmagában már nem igazán tud érdekes lenni, kivéve, ha beleteszel valami csavart, amitől megint újszerű lesz. Pusztán lemásolni az acidhouse elemeit viszont nem hiszem, hogy bárkinek új lehet.

Mi az, ami új most?

- Vannak nálunk olyan számok, amiket soha nem hallottatok még ezelőtt...

Hirschl Zsuzsanna