Basement Jaxx: "A fesztiválok régóta fogyasztásra pörgető tömegrendezvények"

Az idei Sziget Fesztivál hétfői főidős fellépője a brit Basement Jaxx volt. A koncert előtt sikerült mikrofonvégre kapni az együttes hangzásfelelős tagját, Simon Ratcliffe-t.

Forrás: [origo]

A Basement Jaxx két tagja, Felix Buxton és Simon Ratcliffe, Brixtonban akadt össze, 1994-ben. Az amerikai house nagymesterei által mutatott irány és a latinos, funkys zenék iránti szeretetük hamar odavezetett, hogy alapítottak egy együttest és egy lemezkiadót, utóbbit Atlantic Jaxx néven, és kislemezeket kezdtek el kiadogatni.

Eddig elég szokványos a sztori, de azért az már elég sokat ígér, hogy már az első kiadványokról a legnagyobb dj-k nyilatkoztak igencsak elismerően, lásd Armand Van Helden ezirányú szövegeit. 1996-ra elismert remixerek lettek, (áldozataik között ott a Pet Shop Boys, Missy Elliott, Incognito, Inxs, Roni Size, Daft Punk), és még mindig a saját cégüknél adták ki a lemezeket.

Amikor a slágerlistákra is feljutottak a számaik, több nagy kiadó is megkereste őket; végül 1999-ben jelent meg az első nagylemez, a Remedy. Rajta a már emlegetett Red Alert mellett a Rendez-Vu és a Jump and Shout, például. Így nem kérdés, hogy rögtön az első albummal feljutottak a csúcsra.

2001-ben jött a Rooty, nagyjából hasonló a recept, vagyis nincs recept, csak tánc, benne minden a soultól, a raggán és a house-on át, a latin zenékig, és persze slágerekkel, úgymint Romeo, Just 1 Kiss és a majdnem punkos, de közben a mai tánczenék lényegét is megőrző Where's Your Head At.

Ezzel a lemezzel nagyjából mindent elértek, amit egyáltalán lehet ebben a műfajban, ám nem ültek a babérjaikon: a több mint egy éven keresztül felvett és tavaly ősszel megjelent Kish Kash megint újraírta a szabályokat. A közreműködők között ott a punk egyik hősnője, Siouxsie Sioux, a művészi soul egyik legjobb hangja, Meshell Ndegeocello vagy éppen a tizenéves, az angol hiphopot megrázó csodagyerek, Dizzee Rascal.

kanada