Nyerj egyet dj Budai DVD-jéből!

Nemrég jelent meg dj Budai Funky-Techno Roadmovie című mixlemeze, a CD mellett DVD-formátumban is. Utóbbin csakugyan egy roadmovie-t találunk, hazai és külföldi partyk felvételeivel. Magyarország egyik legnépszerűbb lemezlovasát nemcsak a különleges kiadványról kérdeztük, kritikánkban azonban elsősorban a DVD-változattal foglalkozunk, elvégre ritkán van dolgunk ilyesmivel.

Bevallom, engem első hallásra elborzasztott, hogy egy hetvenperces, gigantikus videoklipet kell végignéznem, ráadásul, ha valamicske lelkiismeret szorult belém, nem is csak egyszer. Ehhez képest nagyon kellemesen csalódtam, pedig biztos vagyok benne, hogy az MTV-ről szalajtott klipek többségének ilyen méretűvé duzzasztott variánsa otromba viccként volna csak értékelhető.

A Funky-Techno Roadmovie-t azonban, a klipszerűséget is megőrizve, remek arányérzékkel rakták össze. A lehetőségeken belül kimondottan változatos anyag született, ügyesen ugrálva a klasszikus roadmovie-s motívumok és a partyrészek között. Szinte végig le tudja kötni a figyelmet, helyenként szép és ötletes képekkel operál.

Hogy a snitteket precízen zenére vágták, még nem érdem, csupán alapkövetelmény - az viszont örvendetes, hogy a készítők ellenálltak a hollywoodi jellegű gyors vágás kísértésének. Szerencsére az érdekesebb képsorokat hagyták három másodpercnél jóval tovább futni, noha a techno ritmikája nyilván az ellenkezőjére csábította őket.

Első, majd második nézésre is úgy tűnt, a film közepe sikerült a legjobbra, de a mivel maga a mix is itt a legerősebb, könnyen lehet, hogy csupán a zene nyomja rá bélyegét a látottakra. Azért a víz az úr, ugyebár. És az ilyen rafinált, ütős és mégis kedélyes, hébe-hóba techhouse-ba csúszó techno valóban úr. Danilo Vigorito, Paul Mac, Monika Kruse és a többiek hozzák a formájukat.

Az operatőri munkát dicséri, hogy a klubokban felvett jelenetek egészen jól visszaadják a partyk által nyújtott, néha különleges közösségi élményt (meg persze a szétesett gyerekek kevésbé felemelő látványát is, de ez sajnos elkerülhetetlen).

Forrás: [origo]

Aki külföldön nem járt még efféle rendezvényen, annak talán érdekes lehet látni, hogy a Los Angeles-i Larchmont Clubban vagy a New York-i Sullivan Roomban tulajdonképpen ugyanúgy buliznak, mint itthon. Csak a keverőpultról ordít, hogy más, mint amit a legtöbb hazai helyen kap a dj a keze alá.

Extrák címszó alatt bele lehet hallgatni az Egoist Records eddigi bakelitmaxijaiba, továbbá van egy kimerítő fotógaléria. Aztán végignézhetünk egy filmet, melyen Budai barátai és üzletfelei beszélnek őróla. Ez a DVD gyenge pontja, ritkán lép túl a közhelyeken, és ezen még az sem enyhít, hogy Császár Előd aka Shane 54 - a megszólalók közül egyedüliként - kerek mondatok helyett infantilis kurjongatásra ragadtatja magát.

Összességében nehéz eldönteni, hogy vajon a szerkesztés vagy a feltett kérdések hagytak maguk után kívánnivalót, de aki megveszi, az úgysem e menüpont kedvéért teszi. A többi meg, amint a fentiekben kifejtettük, teljesen rendben van.

Galambos Péter