Karnevál - tíz év hazai dance

Elvarázsolt fények, lézerek, széteső képek, monoton ritmusok, szintetikus melódiák... Belecsöppenünk, sodródunk, éjeket és nappalokat táncolunk át, aztán kiszállunk. Dj-k, stílusok, partyk, Freee magazin. Mi történt az utóbbi (majdnem) tíz esztendő hazai dance-világában? Teljesség igénye nélküli személyes visszaemlékezés.

Forrás: [origo]

1999 februárjában viszont akadt egy nyolcezres megarendezvény, az Airport 99 az ELTE TTK lágymányosi főépületében, külföldi sztárvendégekként a traveszti Lady B-vel és a chicagói house-legenda Marshall Jeffersonnal. A dj-k house-, techno- és drumandbass-teremben, rendkívül kulturált körülmények között osztották az áldást. A tavaszból és a nyárból viszont szinte semmi nem ugrik be, egy-két Hypert, a júliusi négyhelyszínes Közép-európai Elektronikus Zenei Fesztivált leszámítva, Luke Slaterrel a főszerepben.

A Deadcode lépésről lépésre Magyarország elsőszámú technorendezvény-szervezőjévé nőtte ki magát. Pedig sok időbe telt, míg megjegyeztem Hoti, Jay, Igor, Ati, Ákos és (az akkor még náluk dolgozó, később titanos) Sárdi Petya nevét. Budai is emlékezeteseket, számomra a legbrutálisabb, de mégis legizgalmasabb szettjeit alakította a gyárban. Sokan szapulják Hotiékat, sokan mindent és mindenkit fikáznak, viszont senki ne felejtse el: technóban (és mostanában elektróban) nekik köszönhető, hogy a hazai publikum megismerhette a tényleges élvonalat. És akkoriban még dobbasszus-terem is volt...

Én meg változatlanul a gazdagréti társasággal nyomtam: Detti, Bea, Milán és a többiek. Ugyanazon a nyáron jutottam el először egy másik kultikus partysorozatra, a Laki dirigálta Cinetripre is. Egyből lenyűgözött a hangulat, de a hang - érthető okból: Rudas-akusztika - már annál kevésbé. Az évek múltával breakz-, drumandbass- és elektronika-nagyságok egész sorát ismertették meg a nagyérdeművel. A vetítős-mozizós Cinetripet Európa tíz legjobb rendezvénysorozata között tartották nyilván. Lakinak mindig kiváló érzéke volt a helyszínek kiválasztásához: fürdők, Vajdahunyadvár, mogyoródi Aquaréna (Gluglu). A közönséggel kapcsolatban se akadt kifogás - általában az ínyencek látogattak el.

Forrás: [origo]

Hajósbulik ugyancsak akadtak, életemben először és (eddig) utoljára a Flörtben is kikötöttem egy afteren. Máskülönben a Balaton teljesen kimaradt buliügyileg - soha nem kedveltem a "magyar tengert", a déli partját meg különösen nem. London se maradhatott ki, végigrohantam a nuskool-főhadiszállásokat: Botchit, Fuel, The End, Mechanoise... Még meggyőződésesebb breakzhívőt faragtak belőlem. Persze egy-két évnél ez se tartott tovább, mire itthon trendi lett - ugyan nem meg- és ráunva, de -, már rég más vizeken eveztem: elektro, minimálhouse, minimáltechno, az örök szerelem elektronika és hasonlók.

Hazajövet a Miraque, Spherule, Miro, Aven négyesnek osztottam bőszen az igét. Miraque és Miro: Janzsó Tibiék egyre komolyabb muzsikákat készítettek, kísérleteztek ezerrel - sajna, az a kor és közeg még nem volt elég érett az ő univerzumukhoz. Nagyon tehetséges gárda gyűlt össze a Széll Laci vezette Ugar labelnél: Yonderboi, Deutsch Gábor (Anorganik), Marcel, Miraque i Miro. Dj-ként pedig Palotai és Nándi. A címke 2000-re futott a csúcsra. Nemzetközi szinten is szép sikereket értek el - az underebb vonalból ők, a Future Sound of Budapest, majd az utóbbi időben, mindent megkoronázva a Chi. Mélyen elgondolkodtató, hogy többüket az országhatárokon túl jobban ismerik, mint belül. Érdektelenség? Még mindig ugar lenne az ugar? Napjaink partyközönségét, különösen technoproletárjainkat elnézve: annál is ugarabb...

Egyre elterjedtebb lett az internet, formálódtak a hálózati közösségek, így a Freee-interaktívon is. Későbbi kiváló szerzők (Candyflipper), lemezlovasok (Schön), vagy például a jelenlegi főszerkesztő bontogatták szárnyaikat. A leendő jóbarát Trimmel Timi, Balage, Phreak, Micu, Jégé, Techno - hébehóba PG és e sorok szerzője szintén beírt. A bulik szerveződtek, de valahogy egyre se jutottam el. Azóta megváltozott a légkör - nem jobb, nem rosszabb, csak más, kicsit idegenebb. Az első két évben topikok nélkül ment, mindenki ismert mindenkit, borítékolható volt egy-egy vita, reakció. Az online ismeretségből nem egyszer tartós offline barátság szövődött.

Az ezredforduló: túlestem a témához képest meglepően sikeres Fénykatedrálison; két másik hely, a jobblétre szenderült C2 és a kevésbé szendergő, de annál lehangolóbb Almássy tér után az Events Hallba, a Freee-szervezésű Millennium Dance 2000-re futottam be. Kiváló rendezés, honi lemezlovasok, kavargó-hömpölygő embersokaság. Áttáncoltunk 2000-be. Akkori képeket nézek, akkori partyarcokat, jellegzetes, gyakran látott főket - mind-mind eltűntek, felszívódtak mára.

Forrás: [origo]

Mit hozott az új évezred? A korábbinál is kaotikusabb elektronikus zenei palettát: minden mindennel fuzionál, élő muzsikusok dj-kkel, be- és áttört a ma már egyáltalán nem progresszív house. A keceli mókákat kihagytam, így 2000 decemberében, a Home-ban jártam az első progibulin. Nick Warren lépett fel. Addigra bezártuk a Patexet, letudtunk egy valóban világsztárokban (Deep Dish, Layo és Bushwacka, Way out West, stb.) bővelkedő - Freee-szervezésű - szigeti dance-sátrat, bejárattuk a kevésbé impozáns (de annál forróbb) Patex 2-t, megünnepeltük magazinunk ötödik születésnapját, forró nyári éjszakán mulattunk az etyeki katlanban, augusztus utolsó hétvégéjén meg első ízben parádéztunk az Andrássy úton.

Június elején útjára indult a ParaRadio (és a rádiófőnök, a fáradhatatlan Pita, millió thx) szellemgyermeke, az évente (mindig más helyszínen) megrendezendő kísérleti elektronika-seregszemle, az X-Peripheria. Főként liveacteket csodálhatunk, a lemezlovasok csak besegítenek. De milyen liveactek: Pan Sonic, Scanner, Mouse on Mars, Alec Empire, Radioactive Man, Fennesz - távolról sem teljes a lista... Pitáéknak köszönhetően, évente legalább egyszer rádöbbenünk, hogy azért még mindig akad új a nap alatt! Később a Nun András vezette Ultrahang is bekapcsolódott - ők elsősorban őszi Estjükkel jeleskednek. A legutolsó többnaposra sikeredett, igazi sztárparádéval, például Vladislav Delay-jel különböző inkarnációiban.

Októberben megjártam az Amsterdam Dance Event-et, nagy felhajtással, nulla tanulsággal, még egy panelbeszélgetés résztvevőjeként is szaporítottam a szót - közép-európai, azaz főként magyar elektronikus szcénákról, Széll Laci társaságában. Nagyjából mindenki ugyanazt mondta: dance versus mainstream, kevés értékes produkció, dj-k exportálhatósága, gazdasági alapok, szegény labelek, meg hasonlók. Ez is ki lett pipálva, mehettem a Red Light Districtbe.

Eljött az évvége, a - dátumváltás utáni - tényleges ezredforduló. Freee-szilveszter, és beindult a későbbiekben mindenkit begyűjtő, megarendezvénnyé váló, Sziget-szervezésű Hysteria. Egyre markánsabb lett a Sziget jelenléte a dance-világban: Volt, Hegyalja, Parádé és Bónusz, és természetesen az augusztus elejére áttett egyhetes vigalom. Popberkekben is megértették, mekkora üzlet az elektronikus tánczenei party. 2001-et, tényleg a harmadik évezredet írtuk immár.

Március elején, Budai-születésnapra lejutottam az azóta - a Titan jóvoltából - kelet-magyarországi technofellegvárrá lett sárándi M47-be is. Több mint három évet, 2004. július 30-ig és Richie Hawtinra kellett várni a következő vizitemhez. Közben jócskán megváltozott minden - fura, hogy még 2001-hez képest is mennyire nem ugyanaz, 1996-hoz viszonyítva, meg olyan érzés vesz erőt rajtam, mintha egy teljesen más kort írtunk volna akkor.

Lemezlovasokat, szervezőket, sajtóembereket és más "dance-dolgozókat" leszámítva szinte senki nem maradt a kőkorszakból, de talán az ezredforduló környékéről sem. Megszaporodtak a "dance-dolgozók": egyik partyoldal indult a másik után. Körülbelül 2001-ben tünedeztek fel a partyfotósok, gombamód megsokasodtak az évek során. Kik a tényleges élményért, kik az ingyen belépőkért, kik a minél több punciért... Soundhead, Partyarcok, Tornadox, Partycom, Impulsecreator - ők a világháló elektronikus tánczenei térhódítása óta jelenlévő kivételek.