Szajna-parti újhullámok

Napjainkban a feldolgozáslemezeknek nagy reneszánsza van: eddig az esetek többségében a fősodor fedezte fel magának egy-egy régebbi alternatív sláger erejét és - némileg lebutítva azt - rendszerint hatalmasat kaszált a piacon. Aztán az underground rájött, hogy a játék megfordítható, és az egykori popslágerek újragyártása "indie-szájíz" szerint még akár vicces is lehet. Végül arra is akadt példa, hogy egy csapat kereskedelmi elvárások nélkül egyszerűen csak áthangszerelte és új keretbe foglalta kedvenc dalait. Ebbe a nem is annyira új hullámba sorolható a Nouvelle Vague című album is.

A negyedik szám a Clash Guns of Brixtonjának átírása. Végeredményben egy olyan számot kapunk, amely alig négy percben összefoglalja a Guy Ritchie-filmek jellegzetes hangulatát, ami ugyan nem sok, de jóval több, mint a Ravasz, az agy... és a Blöff egyébként remekül eltalált filmzenéje együtt.

A legmeglepőbb választás azonban minden bizonnyal a Dead Kennedys Too Drunk to Fuck című számának feldolgozása, hiszen egy nő szájából már a cím is meglehetősen nyakatekert gellert kap. Ennek ellenére megmaradt az eredeti ziláltsága, szertehagyottsága, amely Camille előadásában játékossággal és hisztérikusságba áthajló szólamokkal egészül ki. Röviden: egy nő részegségével.

A Cure A Forest című számának elveszettsége, szorongása egyik meghatározó része annak a képzeletbeli érzelmi skálának, melyet a lemez térképez fel, hangulatában nem is nagyon bántották az eredetit, a feldolgozás itt valójában inkább tisztelgés. A Killing Joke brutális Psychéje Sir Alice előadásában egy jövőbe tekintő, optimista kiáltvánnyá szelídül, ugyanakkor a refrén kapcsán szép utalás a lemez egy másik feldolgozására, melynek eredetije a Modern English I Melt With You című slágere.

A Nouvelle Vague további átdolgozásai között olyan elfeledett klasszikusokat is találunk, mint az XTC Making Plans For Nigel című szerzeménye vagy az Undertones emlékezetes Teenage Kicks-e, de kevésbé ismert dalok is felkerültek a lemezre, például a (This Is Not A) Love Song a Public Image-től, vagy a Friday Night Saturday Mornings a Specialstől.

Minden egyes számban ott van viszont az a finom érintés, amely a dark és gothic eredetik depresszióját egy kis pajkossággal, szertelenséggel oldja, s ettől a Nouvelle Vague ténylegesen több lesz, mint egy sokadik lemez ugyanarról a kaptafáról.

Krich Balázs

Peacefrog / Neon Music, 2004