Éjjeli madarak

Január utolsó napján jelent meg az Erasure, az egyik legismertebb szintipopegyüttes már októberre is ígért új albuma, a Nightbird. A közel húszéves formáció hangzása az idők során nem sokat változott ugyan, de amit régen tudtak, azt ma is tudják.

1992-ben jött ki az Abba-esque kislemez, a svéd popformáció, az Abba tiszteletére készített anyag. Ezt követően az eleddig megjelent brit kislemezeket összefogva Pop! The First 20 Hits címmel megjelent egy Erasure-válogatás is, majd két év szünet következett.

Aztán 1994-ben megszületett a duó ötödik albuma, az I Say I Say I Say, immáron a híres Mute gondozásában. Ezzel a lemezzel az Erasure folytatta sikerszériáját, többek között az Always című slágerrel, mely tartósan a listák élén szerepelt Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt. Hatodik, saját magukról elnevezett albumuk 1995 végén került a boltokba, majd ezt követte 1997 tavaszán a Cowboy (mindkettő az Elektra kiadónál).

Három év elteltével, 2000-ben jelentkeztek újra a Loveboat nagylemezzel, mely egyben a Mute-hoz való visszatérésüket is jelentette. Ezután újabb, hároméves csend következett, majd 2003-ban aztán két megjelenéssel is kedveskedtek a rajongóknak, az egyik egy válogatás volt (Hits!), a másik egy újabb album. Utobbi érdekessége, hogy nem saját dalokat tartalmazott, hanem klasszikusok és más zeneszerzők komponálta műveket dolgoztak föl rajta; címe ennek megfelelően Other People's Songs lett. A csapat legújabb lemezének 2005-ös megjelenése előtt nem sokkal Andy Bell nyílvánosságra hozta, hogy 1998 óta HIV-pozitív, viszont remekül érzi magát és készen áll az új turnéra. Ez várhatóan februárban indul Angliából, de több amerikai fellépést is terveznek, köztük jótékonysági koncerteket az AIDS elleni küzdelem jegyében. Bell állítása szerint az új album sokkal vidámabb és lazább hangvételű, mint az ezt megelőzőek.

Az Erasure hangzásvilágára jellemző borultabb, levertebb hangulatok valóban mintha jobban háttérbe szorultak volna, és eltűnt a jól megszokott, finom giccs is a zenéjükből. Ennek ellenére a Nightbird egy formahű album, úgymond visszatérés a gyökerekhez, nagyon letisztítva, és csak a valóban fontos elemek felvonultatásával, amelyek egytől egyig magukért beszélnek.

A dallamok és énekek sokszor a korai Depeche Mode-ra emlékeztetnek, mikor még Vince Clarke volt a meghatározó egyéniség, ugyanakkor a régi, jól bevált sémák mellett a duó még többet adott a popzenének, több elemet integrálva például az elektróból és a trance-ből.

Az eredmény egy már-már színtiszta Erasure-album lett, kellemes, táncolós, egyben otthonhallgatós, neo-szintipopos csemege a műfaj egyik teremtőjétől. A kiemelkedő számok rajta a legelső No Doubt, a kislemezként is megjelenő Breathe, valamint az All This Time Still Falling Out of Love. Különböző okok miatt (kései promóció, Andy Bell szólóanyagának előkészületei) a lemez ugyan némi csúszással került a boltok polcaira, de most végre megjelent.

Hohmann Ádám