Infusion: "Képesek vagyunk alkalmazkodni"

Az utóbbi idők legvalódibb elektronikus live-ját - de illik minimum elektronikus zenei koncertnek nevezni - egy ausztrál progresszív elektronikát játszó trió műveli. A Jamie Stevens, Frank Xavier és Manuel Sharrad alkotta Infusionnal a Dokk-béli fellépése előtt diskuráltunk. A legtöbbet Jamie, a legkevesebbet Frank beszélt - pedig, mint kiderült, a koncertélmény teljességét legnagyobb részben az ő csendes ténykedésének köszönhetjük. Úgy tetszik, az ausztrál formáció tagjai a (mi így jósoljuk) viharos gyorsasággal közeledő "mainstream" világhír küszöbén is irreálisan szerények.

Hogy tetszik a helyszín?
Manuel: Hát... mit mondjak... vicces építészeti stílus. Egyébként tavaly voltunk már pont ugyanitt, csak akkor az Events Hallban játszottunk, az nagyon tetszett. Sajnos magából a városból nem láttunk túl sokat egyik alkalommal sem.

Tavaly egy német psytrance-fesztiválon, a Tshitrakán hallottam egy élő fellépéseteket. Máskor is jártatok már psytrance-rendezvényeken? Gondolom, gyakrabban fordul elő, hogy a Dokkhoz hasonló kvázi-mainstream klubokban zenéltek, mint underground eseményeken...
Jamie: Igyekszünk elkerülni az underground psytrance-fesztiválokat.

Kifejezetten elkerülni? Nem szerettek psy-partykon játszani?
Jamie: Valójában nincs túl sok közünk a psytrance-hez. Sőt, igazából semmi. Sosem csináltunk psytrance-t. Szerintem a mi zenénknek egyébként is más a hangulata. Egyszerűen csak úgy alakult, hogy néhány psytrance-dj azok közül, akik a progresszív vonalat képviselik, az utóbbi időben elkezdte játszani a számainkat, ezért azóta néhány ilyen partyra is hívnak. Japánban például voltunk már többször is, azok mondjuk elképesztően hangulatosak voltak. De mi sokkal inkább szeretünk klubokban játszani, vagy azokon a nagy nemzetközi openair fesztiválokon, ahol van rock és dance is.

Mindhármótoknak van saját projektje?
Jamie: Nincsenek szólóprojektjeink.

De hiszen jelent meg néhány számotok saját név alatt...
Frank: Jó, hát igen, van néhány kiadott EP-m, de az nem érdekes, egyik sem valami nagy durranás.
Jamie: Dolgozunk egymástól függetlenül is, de végül is az Infusionre igyekszünk összpontosítani minden kreativitásunkat.

És a Night Before?
Jamie: Ó, azt a tracket csak úgy kedvtelésből csináltam, nem is volt vele semmi konkrét célom. Mondhatni véletlenül jelent meg, ráadásul csak úgy egy évvel azután, hogy elkészült.

Jamie, Manuel, Frank

Mit jelent számotokra az a szó, hogy "live"? Láttam, hogy mindig nagyon sok hangszert és különféle felszerelést cipeltek magatokkal.
Manuel: Hát igen, hiszen élőben játszunk. Máskülönben hogy lehetne?

Azért kérdezem, mert újabban egyre gyakoribbak a laptopos live-ok, még a legnagyobb neveknél is. Ti viszont, úgy látom, kifejezetten fontosnak tartjátok, hogy magatokkal vigyétek minden felszereléseteket, még akkor is, ha nagyon messzire mentek.
Jamie: Persze, de hát elektronikus zenét játszunk, és az ilyen. Ahhoz, hogy mindent kontrollálhassunk, értelemszerűen szükségünk van rengeteg berendezésre. Ezek mennyiségét az utazásokhoz persze igyekeztünk csökkenteni, amennyire lehetett. Van egy gép, ami a szekvenciákat futtatja, egy másik különböző hangokat vezérel, kell egy keverőpult, hangszerek... A gondolat, hogy laptopról játsszunk, nálunk egyáltalán nem vetődött fel. Úgy szeretünk zenélni, hogy közben a számok minden egyes elemét szabadon változtathassuk, ha éppen úgy jön ki. Külön sávokra tudjuk szedni őket, hogy mindig úgy játsszuk le, ahogy éppen akkor akarjuk. Játszhatunk a számok felépítésével is a koncert közben, hozzájuk tudunk adni bármit, ki tudunk venni bármit. Képesek vagyunk rá, hogy mindent élőben vezéreljünk, akkor meg miért ne így csinálnánk? Tudjuk, hogy nem sokan live-oznak így, vannak egy csomóan, akik laptopról játszanak, de az valójában nem live. Ráadásul nekünk kifejezetten szükségünk van erre a szabadságra a szettek alatt. Így csináltuk az elmúlt tíz évben mindig, és ezután sem akarjuk másképp. Ezt jelenti számunkra a live - hogy képesek vagyunk alkalmazkodni. Ha látjuk, hogy nem tetszik az embereknek, amit játszunk, akármin változtatni tudunk menet közben, amikor csak gondolunk egyet. Nekünk magunknak is sokkal érdekesebb így, amúgy csak unatkoznánk a színpadon.