Infusion: "Képesek vagyunk alkalmazkodni"

Az utóbbi idők legvalódibb elektronikus live-ját - de illik minimum elektronikus zenei koncertnek nevezni - egy ausztrál progresszív elektronikát játszó trió műveli. A Jamie Stevens, Frank Xavier és Manuel Sharrad alkotta Infusionnal a Dokk-béli fellépése előtt diskuráltunk. A legtöbbet Jamie, a legkevesebbet Frank beszélt - pedig, mint kiderült, a koncertélmény teljességét legnagyobb részben az ő csendes ténykedésének köszönhetjük. Úgy tetszik, az ausztrál formáció tagjai a (mi így jósoljuk) viharos gyorsasággal közeledő "mainstream" világhír küszöbén is irreálisan szerények.

Frank

Ha már itt tartunk, kinek mi a feladata?
Manuel: Az én dolgomat a legegyszerűbb elmagyarázni: a billentyűket kezelem és énekelek. (Mellesleg a saját hangját is folyamatosan effektezi, torzítja stb. - a szerk.) És innentől egy kicsit trükkös a dolog. Nem olyan, mintha lenne dobosunk, meg ilyenek.
Frank: Jamie áll a keverőpultnál, ő mixel, és irányít néhány dobgépet is...
Jamie: Igen, és Frank gépében vannak a különálló hangok, az összes loop és az effektek. Ki és be tud kapcsolni mindent egyenként, ő felügyeli a zene szerkezetét. Tulajdonképpen ő az, aki a több irányból jövő darabokból összerakja az egészet, és továbbítja a keverőpultba.

Van köztetek dj?
Jamie: Nem, egyikünk sem az.

Milyen zenei hatások inspiráltak benneteket annak idején, a kezdetekkor?
Jamie: Az Infusion előtt is zenéltünk, külön-külön. Amikor én elkezdtem elektronikus zenét írni, nagy hatással volt rám Jean-Michel Jarre, Peter Gabriel, a Depeche Mode...
Manuel: Engem elég sok minden inspirált a nyolcvanas évek végéről, és a kilencvenes évek elejéről: az első dance-zenék, szinte azonnal, ahogy megjelentek, az Orbital, a korai Underworld, az 808 State, aztán az acidhouse...
Jamie: És a nővérem lemezgyűjteménye! Mármint, az még az elektronikus zene előtt. A Duran Duran és Gary Newman inspiráltak, amikor először megpróbáltam zenélni - most arra a fajta zenélésre gondolok, amikor az ember nagyon fiatalon csak úgy felkap egy gitárt és megpróbál zajt csapni vele. Minél izgalmasabb hangokkal próbáltam kísérletezni akkoriban.

Jamie, Manuel, Frank

Mindig is egyértelműen látszott, nem igazán törődtök azzal, hogy egy konkrét stílus határain belül maradjatok. Szándékosan vegyítitek a különböző elektronikus zenei stílusokat a számaitokban, ez valamiféle előre elhatározott koncepció?
Manuel: Dehogyis! Sosem volt lényeges kérdés ez a számunkra. És nem volt olyan sem, hogy eldöntöttük: akkor mi most house-producerek leszünk. Egyrészt sokat kísérletezgetünk. Másrészt, ha kitalálunk egy groove-ot, amiben van élet, ami valami jó érzést közvetít, nem foglalkozunk vele, hogy ez most break vagy house vagy techno, lehet akármi, ha jónak érezzük: marad. Ez furcsa, de egyszerűen sosem merült fel köztünk témaként, hogy akkor most tulajdonképpen milyen stílusú zenét is csináljunk.
Jamie: Azért is ilyen összetett a végeredmény, mert mindegyikünket más és más zenei behatások érték. Különböző háttérrel rendelkezünk, különböző zenei elképzelésekkel és ötletekkel, ezeket pedig nagyon sokféleképpen lehet kombinálni. Más ez, mint amikor valaki egyedül áll neki zenét komponálni, egységes elképzeléssel. Itt három különböző ember ötleteinek vegyítéséről van szó, ez teszi a zenénket sokszínűvé.

Mit használtok zenekészítéshez?
Jamie: A stúdióban lévő felszerelésünk teljesen más, mint amit a live-hoz használunk. A stúdióban főleg a Logic szoftverrel dolgozunk. Vannak külön laptopjaink, amelyeken rögzítjük az ötleteinket, aztán mindent átmásolunk egy központi számítógépre. Itt kezdődik a horrorfilm, merthogy vannak analóg szintetizátoraink és különböző effektgépek is, amelyeknek szintén használjuk a hangjait, sőt van, hogy csak úgy felveszünk mindenféle hangokat, és végül ezeket mind összegyúrjuk. Tehát számítógépes szoftver és analóg hangszerek kombinációját használjuk.

Sajnos még nem tudtuk meghallgatni a második albumotokat, mert Magyarországon nem lehet kapni...
Jamie: Igen, hallottunk róla, hogy nem árulják itt. Az interneten kell, hogy megrendeljétek, online ti is hozzá tudtok jutni.

Oké, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy mielőbb megszerezzük. Addig is mesélnétek róla? Miben különbözik az első albumtól?
Manuel: Ööö... hát... rövidebbek a számok, mint az első albumon, haha.
Jamie: Ezúttal sokkal több dallamot használtunk. Az új számokban több a vokál is: Manuel, azt hiszem, mostanra kezdte igazán elengedni magát, sőt jól érezni magát a bőrében, mint énekes. És Frank is több dalt írt. Ráadásul időközben játszottunk egy csomó klubban, szóval ez az album valamiféle reakció is részünkről ezekre az élményekre. Készült több remix is, azok is megtalálhatóak rajta. Miközben ezen a lemezen dolgoztunk, nem is nagyon foglalkoztunk mással, ezért is van rajta sokkal több és jobban kidolgozott dal, mint az elsőn.

Nagyon sok nagy névnek készítettetek már remixet. A művészek kérnek fel titeket, vagy előfordul, hogy megtetszik nektek egy track, és ti határoztok úgy, hogy szívesen foglalkoznátok vele?
Jamie: Ilyen még nem volt, mindig a lemezkiadók, vagy maguk a művészek keresnek meg minket.

Manuel, Frank

Úgy tudjuk, van saját kiadótok is, a Polaroid. Mit lehet róla tudni?
Jamie: Viszonylag új, bakelitre szakosodott kiadó. De már nem így hívják, megváltoztattuk a nevét Music For Vinyl-re.

Magatokat nem adjátok ki?
Jamie: Szerződés köt minket a Sony-BMG-hez. Mindenünk, ami cédén jelenik meg, az náluk jön ki, de a vinylekre a szerződés nem vonatkozik. Szóval kiadjuk magunkat is, de csak bakeliten.

És még mit?
Jamie: Legújabb kiadványunk egy Beckers-szám, a Fake. A cél, hogy olyan zenéket találjunk, amelyek valamiért egyediek, kilógnak a sorból. A lényeg, hogy energikus legyen és funky, és ne csak egy másolata valaminek, amit már amúgy is sokszor lemásoltak. Ilyen zenéből van sok, mi ezekkel nem foglalkozunk.

Melyikőtök írja a dalszövegeket?
Manuel: Általában én, és Frank is írt néhány szöveget az albumra. De igazából egyik dalunk szövege sem teljesen egységes, inkább egyvelegnek nevezném őket. Több helyről szedünk ötleteket, és végül mind a hárman együtt rakjuk össze őket.

Hogy néz ki az idei nyaratok? Van még benne szabad hétvége?
Jamie: Nem, teljesen foglalt, minden hétvégén játszunk. Most éppen Angliában lakunk, az elkövetkezendő néhány hónapban rengeteg angliai fellépésünk lesz, az új albumot promótáljuk. Jövő hétvégén megyünk az Exit Fesztiválra is...
Manuel: Exit? Megyünk oda? Mikor?
Jamie: A jövő héten.
Manuel: Király!

Hirschl Zsuzsanna, Plaz