Sokaknak isten: magyar nemzeti hiphop - megvannak a nyertesek!

Tudta-e Ön, hogy a sokoldalú Fenyő Miki volt az első magyar break-táncos? És azt, hogy miért bírják a keményvonalas rapperek az Animal Cannibalst és miért nem csípik a Bëlgát? Egyáltalán van-e köze a Bëlgának a hiphophoz? Hogy jön ehhez az egészhez Ganxsta Zolee? Ha nem tudja legyőzni kívnácsiságát, olvassa el a magyar nemzeti hiphop történetét, tudja meg, mit gondolunk mi az új Bëlgáról, s ha mindezzel megvan, elolvashatja kik nyertek duplacédét.

A harmadik Bëlga-album egyből a negyedik is lett. A Zsolti a béka egy gyereklemez, dicséretes célokkal, úgymint környezetvédelemre, meg a nagyszülők megértésére való uszítással. Erős darab a Fehérlófia, lehet, hogy ez adta az egész lemez ötletét. Másutt viszont sajna komolyabb Halász Jutka-hatások érhetők tetten.

A Majd megszokod és Jön a Gólem utáni sorlemez, a Bokorpuszta végül is nem rossz zene, ráadásul kiderül belőle, hogy a Belgának a hiphopon kívül számos más irányzathoz is köze van. Egyre inkább megszilárduló véleményünk szerint itt afféle zenebohócokról van szó, akik talán kihívásnak tartják, hogy minél több stílusban nyilvánuljanak meg, miközben természetükből adódóan, óhatatlanul ki is figurázzák az aktuális áldozatot.

Ám a lemezt hallgatva megint egyszer megmutatkozik, miként válhatik teherré egy zenekar hátán a korábbi sikerszéria. A Bokorpuszta témáival kapcsolatban kifogás nem érheti a Bëlgát, csakhogy az újabb humorsziporkák után áhítozó hallgatónak csalatkoznia kell. Amellett, hogy most is találhatunk verbáltárházunkat erősítő, jó kis alázásokat, valahogyan túl kiszámítható lett ez az egész.

Mára tudható, a srácok erőssége a konzumvilág frappánsnak és lehengerlőnek szánt, ám avatatlanok szemében, leginkább idétlennek tűnő megnyilvánulásainak cinikusan távolságtartó, profi kibelezése. Ezt meg is kapjuk a pénzünkért, de ezen kívül kevés újat. Van megint történelmünket, ezúttal annak kezdeteit megéneklő saga (amikor mi, magyarok állítólag nagyok voltunk, híresek és kalandozó hadjáratunktól Európa rettegett), de hát ez a tiszteletre méltó szándék elismerése mellett is, effektív önismétlés.

Találunk megint káromkodós számot is, sőt akadnak egy az egyben átvett fordulatok is az előző lemezről. (Reméljük, szándékosan...) Rímekbe szedik aztán az addikcióra hajlamos tizenéves célcsoport problémáit a Precíz-ben, másutt pedig, egy többek közt rozsomákteával és más ütős jószágokkal feldobott goaparty változatos történéseit. A Szex című szám szövegére pedig emlékszünk: egy 1986-os kiadású Ifjúsági Magazin tanácsadórovatában olvastuk... Elsőre talán még elmegy, utána viszont gáz.

A Budapest egy közhelyparádé, végig semmi poén. Személyes kedvencünk viszont a Tombol az agyam! című punkos eszmefuttatás, melyet akár a Shitheads is bevállalhatott volna hajdan. A lemez vége felé lévő Klimax pedig jó eséllyel pályázhat a Metal Hammer Hangpróbáján való részvételre.

Az eddig megismert Bëlgához képest kissé fantáziátlan, megértőbben fogalmazva, erős indítást követő, ezért törvényszerűen útkeresgélős album született. Másfelől viszont megnyugtathat minket annak tudata, hogy Bada Dada (Bada Tibor) akármilyen szarhoz bizonyára nem adná nevét. És ehhez pedig adta.

Olasz