Világ nindzsái, egyesüljetek - hallgass-nézz Ninja Tune-t! - ajándéknyertesek

A Ninja Tune az egyik leghíresebb és leginnovatívabb független brit lemezkiadó. Összeállításunkban az utóbbi hetek-hónapok legfontosabb és legizgalmasabb Ninja-megjelenései közül veszünk elő ötöt. Olvass az orosz Vadim zenekari projektjéről, a tíztagú norvég Jaga komolyzenébe hajló muzsikájáról, a lengyel Skalpel dzsesszes scifi-zenéjéről, a minden hallgatáskor meglepetéseket tartogató Pestről, illetve a Keep in Time élő előadásának remixalbumáról. Kisorsoltuk a ninjás ajándékokat.

"Amint a lemez címe is mutatja, a gyermeki nyitottság áll mondandónk fókuszában: a rasszizmus- és előítélet-mentesség, illetve az ismeretlen felfedezése iránti olthatatlan szenvedély." Ekképp jellemzi a szentpétervári születésű, de a szigetországi és transzeurópai platformokon edződött és azokat régóta sikerrel koptató dj Vadim a tehetséges fiatal előadókkal felrántott One Self-albumot. Hiphop és világzene házassága azonban szerencsés esetben is csak a pálya szélén lehetne a korszellem megnyilatkozása.

Minden oroszok lemezlovasa gyakorlott kézzel szedte össze a harcostársakat, semmit nem bízva a vakvéletlenre: A One Self színes tagsága önmagában hordozza a kihívást és a kisujjból kirázott unikumot. Mc Blu Rum 13 Amerikából látogatott a zarándok atyák ősi honába, a Svédországban felnőtt, chilei-brazil szülőktól származó Yarah Bravo pedig a formáció legüdébb színfoltja.

Gyakorlott plattenspieler-kezelőként nem is a ritmustekercsek megzabolázásába tört bele Vadim bicskája, hanem hogy az experimentális szemlélet szinte háttérzajfunkcióvá degradálásával mindössze egy helyenként érdekes hiphoplemezt sikerült egybekalapálnia, amely a műfaj szerelmesei számára bizonnyal tartogat kellemes meglepetéseket és időtöltést a rendelkezésre álló szűk órában, ennélfogva az interjúkban elhangzott művészeti alapvetéssel csaknem homlokegyenest ellenkezik.

Felvonultat szitárt, indián hangszereket és funky-dzsesszgitár-pöttyögéseket, de egy-két dal kivételével a kezdeti nekibuzdulás után mintha riadt kisgyermekként dobná el az ismeretlen szerkezetet, hogy jól megszokott, bombabiztos menedékéből irányítsa a dörmögő basszusra és tapsra hintázó ceremóniamestereket.

A Fear the Labour kezdő taktusai még a remény magvait hintik a realitás elől minduntalan futni igyekvők felé, s habár az alapharmónia végig jelen van - ez csaknem az összes dal jellemzője -, Blu Rum 13 végletekig kimunkált, az EC-szlengnél jóval magasabb szintről építkező szövegelése mégis lapossá, avíttá teszi az összképet. Talán az eredeti elképzelések jegyében fogant a Be Your Own, amely képes fenntartani a figyelmet Yarah Bravo érzékeny vokáljával és az rnb-s ritmikával, s nincs az az érzésünk, hogy valami gonosz kísérlet folytán visszakerültünk a hiphop csecsemőkorába.

Vadim, Yarah, Blu Rum

Nem tudni, hogy ez koncepció-e, de az album felépítése mintha a prímszámok primátusára törekedne - legalábbis az első felében -, ugyanis az Over Expose színes orgonaeffekt-úsztatásával, furulyaszólójával, Yarah és Blu Rum simán gördülő, lágy duettjével sokkal inkább tengerparti pálmafás életérzés, mint a videoklippel megtámogatott, sodró lendületű, ám amúgy átlagos Bluebird.

A lemez csúcspontja mindenképpen a többi dalnak szinte hátat fordító Cupid Smiling the Smile, órákig elhallgatható, laza, nyáresti ütemvilággal, fogós dallamokkal és Yarah Bravo ismét varázslatos, kissé Gwen Stefani-s, de az övénél bársonyosabb énekével. Sajnos a meghirdetett világzenei összefonódás e négy perc kivételével csupán kisebb-nagyobb, de mindenképp kérészéletű nekirugaszkodásokban érhető tetten, sokkal erősebb azonban a nyolcvanas évek popvilágának hatása, a funky- és soulvázak beemelése folytán némi puritán, urbánus íz.

Yarah Bravo szólólemezére mindenképpen kíváncsiak lennénk, hiszen az ő hangja ragadja ki a hallgatót időről időre a teljes letargiából. Vadim így nyilatkozott a Children of Possibility-ről: "It's hiphop, but it's more than that." Hiszünk neki, de 2005-ben ez már kevés.

LG