Világ nindzsái, egyesüljetek - hallgass-nézz Ninja Tune-t! - ajándéknyertesek

A Ninja Tune az egyik leghíresebb és leginnovatívabb független brit lemezkiadó. Összeállításunkban az utóbbi hetek-hónapok legfontosabb és legizgalmasabb Ninja-megjelenései közül veszünk elő ötöt. Olvass az orosz Vadim zenekari projektjéről, a tíztagú norvég Jaga komolyzenébe hajló muzsikájáról, a lengyel Skalpel dzsesszes scifi-zenéjéről, a minden hallgatáskor meglepetéseket tartogató Pestről, illetve a Keep in Time élő előadásának remixalbumáról. Kisorsoltuk a ninjás ajándékokat.

A több mint egy dekádnyi múlttal büszkélkedő Jaga Jazzist 2001 óta könnyed, kétéves dózisokban adagolja az albumait (2001: A Livingroom Hush, 2003: The Stix). Legújabb longplayerük munkálatai során elhagyták az utónevüket, de a végeredményen ez semmit nem változtatott, a tíz főből álló norvég zenekar hozta a kötelezőt.

A zenéjükkel főleg a húszas és harmincas korosztály tetszését elnyerő Jaga három albumon van eddig túl és az utolsó kettő már a nindzsások cimkéjén jelent meg, tehát a hírnevük jócskán meg van alapozva ahhoz, hogy a What we Must esetében akár borítékoljuk is az eredményt. A papírformának ellent nem mondó anyag komolyságát tekintve azonban felülmúl minden eddigit.

Az elektronikus zenét ezúttal teljesen nélkülöző formáció összes tagja több hangszeren is játszik és mivel nem szeretik a sémákat, ezért a What we Must hallgatása során negyvenhat perc modern komolyzenének lehetünk a fültanúi. A bő háromnegyedórát kitöltő hét felvétel többféle dob és gitár, valamint cintányér, trombita, klarinét, zongora és szintetizátor összjátékából áll.

A lemezt nyitó és videoklippel is bíró All I Know Tonight-ban rögtön minden megszólal. A basszusgitár és dob vezérelte felvétel a néha hallható trombitának köszönhetően vidám hangulatot kölcsönöz magának, míg a szám közepén lévő fúvósjáték szépen fejezi ki a szám címében meghatározott időpontot. Az ezt követő Stardust Hotel helyszínt is ad a történetnek és a formula sem változik sokban, csupán a trombitát váltja föl egy zongora. Az első felvétel nyújtotta kakofónia ennek a végére szűnik meg teljesen, a For All you Happy People nyugodt szólamai már valahol az éjszaka szívében szólnak a mélyen alvó embereknek.

A What we Must második felét képező negyedik és ötödik szám aztán gyökeresen megváltoztatja az összképet. Az ébredést megszemélyesítő Oslo Skyline amilyen lágyan, könnyedén indul, annyira bedurvul, elhidegül a félúton becsatlakozó kőkemény basszusjáték révén. A rockelemek nem vesznek el a Swedenbrogske Rom-ban sem, habár a majdnem kilencperces anyagnak csak az utolsó negyedében szabadulnak el a hangok. Az addig szóló zongorajáték kiemelkedő, az egyik legművészibb része a korongnak, mint ahogy elismerésre méltó az egész íve a zenének.

A teljes Jaga a mezőn

Az utolsó harmad két felvonása során a tempó valamelyest gyorsabb lesz, és a Mikado még egy kicsit vissza is repít minket az időben. Gyakorlatilag egy dzsessz-rock-hibridet hallhatunk, míg a záró I Have a Ghost Now What? nem más, mint egy jazz-and-bass-téma instrumentálisan előadott formája meglehetősen impresszív kivitelben.

Tulajdonképpen abban rejlik a What we Must minden szépsége, hogy végig elektronikus zenékbe passzoló koncepciókat ad elő hangszereken keresztül. Jól tagolt, s bár a világot biztos nem fogja megváltani, de biztos, hogy a nyitottabb fülű idősebb korosztályból jó pár rajongót szerez majd magának. A kérdés csak az, hogy mennyit, ugyanis túl komoly ez az anyag a Ninja Tune eddigi kiadványaihoz képest. A kiadó mindenképpen hálás lehet a nem mindennapi munkáért, viszont kérdéses, hogy pont emiatt megtalálja-e majd a közönségét a lemez.

Flynn