Világ nindzsái, egyesüljetek - hallgass-nézz Ninja Tune-t! - ajándéknyertesek

A Ninja Tune az egyik leghíresebb és leginnovatívabb független brit lemezkiadó. Összeállításunkban az utóbbi hetek-hónapok legfontosabb és legizgalmasabb Ninja-megjelenései közül veszünk elő ötöt. Olvass az orosz Vadim zenekari projektjéről, a tíztagú norvég Jaga komolyzenébe hajló muzsikájáról, a lengyel Skalpel dzsesszes scifi-zenéjéről, a minden hallgatáskor meglepetéseket tartogató Pestről, illetve a Keep in Time élő előadásának remixalbumáról. Kisorsoltuk a ninjás ajándékokat.

A Pest kétségkívül a Ninja Tune kiadó egyik legeredetibb és legszórakoztatóbb előadója, amely élőben, színpadon éppúgy emlékezetes dolgokat produkál, mint lemezen.

A brit kvintett tagjai a lehető legszélesebb körből rekrutálódtak: van közöttük klasszikusan képzett csellista, aki amúgy UK-garage-számokat gyártott a Pure Silknek (Wayne Urquhart), szintúgy jól trenírozott gitáros (Matt Chandler), billentyűs, aki egyben techno-dj (Ben Mallott), harsonás, aki nem mellesleg a Bollywood Brass Band tagja (Tom Marriott) és akad köztük egy aranytorkú mc is, aki azért a vinileket is precízen rángatja (ő Adrian Josey).

Az öt brit muzsikus kis kiadóknál tett átmeneti próbálkozások után gyorsan kikötött a nindzsáknál - friss, All Out Fall Out című nagylemezük már a második a sorban: tizenkét elragadó, szellemes és ötletteli darabot pakoltak egymás után, s ez a tucat már első hallásra rabul ejti a hallgatót.

A Pest titka többek között a stílusok radikális egymásra mixelése - lehet persze legyinteni: hát ezt már ismerjük, jóformán mindenki ezt csinálja. Csakhogy a Pest zenészei érezhetően nagyon-nagyon elkapták a fonalat: az öt irányból érkezett tagság legalább ennyi inspirációs forrást is jelent, s az ötletek annyira magától értetődően épülnek egymásra, hogy az eredmény nem is maradhat el. Funky, hiphop, dzsessz, rock, és technoid elektronika fűződik egymásba, s akkor még nem is említettük a fiúk afro- és karibi zenék iránti beteges vonzódását.

S mert öten sem elegendőek ennyi ötlethez, ezért számos vendégvokalista, vendégzenész, s egy állandó dobos is segítette tökélyre vinni elképzeléseiket. És máris jöhetnek az olyan absztrakt funkbombák, mint a nyitószám Delucid vagy különösen a rákövetkező Pat Pong (ennek a maxiját is szíves figyelmükbe ajánlanánk, különös tekintettel Diesler és a Solid Groove remixeire).

Pesti zsugaparti

De akad itt bolond rajzfilmzene (Click Bitches) némi calypso-beütéssel, hosszú, majdhogynem epikus műdarab (Wuju), sötét elektrofunk (Ogres), vagy mutáns souladaptáció (Try Again) jól táncolható, gyors breakbeat-alappal, amit rögvest egy sajátos, scifi-hangokkal sűrűn átszőtt hiphop (Cous Cous) követ.

S a végére is maradnak olyan végletekig megcsavart számok, mint a Donde Pesta című jazzfunk-műremek, amely a végén drum'n'bassbe fordul vagy a lemezt záró csaknem lírai Learning Curves. Aligha marad elégedetlen az, aki gondosan átrágta a magát a második Pest-albumon - legfeljebb amiatt, hogy egy alkalom nem is elég ahhoz, hogy rendesen végére járjunk a dolgoknak. Minden újrahallgatás tartogat némi örömteli meglepetést, amelytől a világért sem fosztaná meg magát az ember.

-minek-