Amikor van értelme az ébredésnek - játssz az új Thievery Corporationért!

Eddigi legerősebb lemezét dobta piacra a downtempo és jazzy-lounge berkekben méltán elhíresült washingtoni duó, amellyel immár a hezitálók népes táborát is csatasorba állíthatja. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mégsem teljesen az övék. Nyerd meg a Versions-t!

A nyitó Tanara (Ustad Sultan Khan) ugyan lehetne egy szokásos TC-kezdet, de a messzeségből fel-felszüremlő beteges szirénhangok és a kitörésektől mentes, kissé szögletes zongoraalap furcsa kettőse, nem túl gyakori dublemezeken. Innentől azonban a basszus veszi át az uralmat: törékeny és fokról fokra izmosodó, lassú folyam egyszerre.

Secondhand-lopás a This Is Not a Love Song (Nouvelle Vague), kiszámíthatatlan tablakopácsolással, billentyű és basszus zseniális dialógusával, ahol a nekibuzdulás első jelei is megmutatkoznak szabadon választható lezser avagy elnyújtott taichi-mozdulatokban. Frissítő, egyenlítői ritmusok érkeznek a Who Neds Forever-rel (Astrud Gilberto), hintázó nujazz-akkordok és játékos basszus, víztükör felett sikló ének és visszafogott spanyol gitár.

Aztán Herb Alpert Lemon Tree-je hangzik föl mexikói trombita alá fektetett dzsinnes, kígyóbűvölő ütemmel, s először itt köszön be a védjegyszerű TC-s, távolba vesző fairy-zongoracsilingelés. Az Originality lendületesebb dubja Sister Nancyval az egyetlen saját szám, mintegy beharangozó a következő soralbumhoz, illetve a lemez középrészének groove-osabb megoldásaihoz.

Megfoghatatlan, szürke betondzsungelből mólóig vezető, néptelen sugárúton szédelgő vokállal (In love: Fear of Pop; The Girl's Insane: The Januaries), és a keményen, határozottan induló, majd kissé részeges petanque közbeni, önfeledt tánchoz vezető óriási Doors-feldolgozás (Strange Days), a lecsengésben heroikus trombitával.

Két saját remix - Revolution Solution, Shiva - széles szökellésekkel, lágyan legörbülő ívvel és a Transglobal Underground Khalgi Stomp-ja után az ellazulás, megpihenés, lebegés buborékokként a tükör fölött, vagy tisztító sétálgatás nádlevelekből font bevásárlószatyorral. (Nothing to Lose: Isabelle Antena).

TC-koncert Párizsban

Nem jellemzően épp a latinos Bebel Gilberto-dal (Cada Beijo) a legkevésbé érdekes és ideillő, s ha ez zárná a lemezt, kissé keserédes érzületet eredményezne, de Sarah McLachlan Dirty Little Secret-jének éteri ének alá tolt, masszív, billenő ritmusai pókfonal-finomságú, laza és szépséges disszonanciával búcsúznak. Szokatlan ugyan, hogy a remix simán üti a stúdiólemezeket, de ha ilyen lesz a következő, harsányan fogjuk üdvözölni.

Thievery Corporation: Versions, ESL Music / Deep Distribution, 2006

lg