A második napon az első utunkba akadó kocsma természetesen a Cha-Cha, vagyis a Jim Beam Diskopalota, ahol a bárpult fölött éppen Mango pakolja a lemezeket, egy Pink Floyd-bootleggel szöszöl, de csakhamar előkerül Sena egy mikrofonnal a kezében, és kezdődhet a breakkel átütött hipi-hopi.
Hamar belemelegedünk a fesztiválba, már az első fröccs egy kis része a saját ingen landol egy heves táncoló jóvoltából. De útba is igazítunk akkor, mikor még nincs a memóriánkban a fesztiváltérkép. "A Dob és basszus sátor merre van?" kérdésre köpjük: kifejezetten dobbasszus-sátor nincs, de ha elmész jobbra, ott az egyik kocsmából drum'n'bass szól.
Mielőtt tehát megbízható kiscserkésznek éreztük volna magunkat, jöttünk rá, hogy nyilván egy mostanában futó tévés produkció sátrát kereshette a kérdező.
Sebaj, átzúzunk Tankcsapdára, ahol "Ájájáj, ilyet többet ne csinálj"-ba szaladunk bele, később morzsolunk egy-két könnycseppet Lukáccsal a brazilok korábbi vébébúcsúján (hej, de nagy arcuk volt csütörtökön a francia szurkolóknak emiatt), lélekben mi is beülünk egy kabrióba a frontemberrel, és persze passzolgatunk Pelével.
A debreceni rockistenek után nem árt öblíteni. Az meg külön mázli, hogy a kiszemelt kocsma melletti színpadon az R-Go játszik. A nemzeti Michael Jackson mindig mosolyt csal a szánk szélére. Ezúttal azzal, hogy nyolcvanas évekbeli svunggal közli: "tiszta erőből nyár".
Sena és Mango az előtérben - Gimmeshot a Cha-Chában
Persze mi a partyarénába igyekszünk, ahol a Dreadzone Soundystem zúzós breakjei után, Andy C és Palotai kőkemény drum'n'bass-produkciója alatt kivilágosodik. Bizony, jócskán beleszaladunk a péntekbe ikszelés közben.